Szeretett városunk, Nyíregyháza - Bede József úgy szereti Nyíregyházát, ahogy van

Túlzás nélkül állítható, Bede Józsefnek egy álma valósult meg azzal, hogy Nyíregyházára költözhetett. Igaz, ekkor még szülőhelyén, Jánkmajtison dolgozott, és a megyeszékhely nem volt karnyújtásnyira a ’80-as években, mint manapság. Az a város, melynek azóta díszpolgára a most Tiszántúli Takaréknak nevezett pénzintézet alelnöke, a kultúrát és a sportot nemcsak kedvelő és művelő, hanem támogató mecénás.

A jánkmajtisi ÁFÉSZ volt az első munkahelye Bede Józsefnek, aki egy üresedés következtében, a Pénzügyi és Számviteli Főiskola diplomájával a kezében került Nyíregyházára, feleségével együtt. A szintén sokak által kedvelt Gyöngyike részben pályát váltott, s lett gyógyszertári asszisztensből – röviden fogalmazva – az Orvosi Szakkönyvtár elkötelezett vezetője, míg õ mindig a pénzügyi területen maradt, összesen három helyen dolgozva. Utóbbinál harmincadik éve, még ha a név többször változott is...

Harminc éve, ugyanott

Az adóhivatalba hívott 1984-ben Márton Lajos, az ott eltöltött évek kiválóak voltak a gyakorlatszerzésre, kapcsolatépítésre, a jogszabályi és céges ismeretek bővítésére, több kiváló kollégám is került ki onnan abból az időszakból. 1990. január elsején pedig az Újfehértó és Vidéke Takarékszövetkezetnél folytattam főkönyvelőként, Gulyás József invitálására. Azóta is ugyanitt vagyok vezető pozíciókban, bár a cég neve a Nyíregyházára költözésétől Szabolcs Takarékszövetkezetre változott, pár éve pedig Tiszántúli Takaréknak hívják.

Mecenatúra a helyiekért

A korábbi ügyvezető igazgató most üzleti ügyvezető és alelnök az összevonások után jelentősen megnagyobbodott és több megyére kiterjedő pénzintézetnél, de a névvel a stratégia nem változott. Régóta azt vallja vezetőtársaival, hogy mivel ez egy helyi bank, helyi vezetéssel, azt kell támogatni, ami az üzletfeleknek, tagoknak jó, s ami a mi érdekünkben történik.

Szívesen adunk évek óta városi és megyei rendezvényekre, de a kultúra több területe mellett a sportra is. Büszkék vagyunk, hogy az általunk is segített Závaczki Bálint milyen sikereket ér el golfban, Bakosi Péterben és Laskai Íriszben is ott van a nagy eredmény lehetősége, s korábban Fucsovics Márton is a fiatal tehetségek között volt. Meglepett, mikor tavaly, a 60. születésnapomra küldött egy dedikált pólót, már TOP 100-as nyíregyházi versenyzőként...

Itt minden van, ami kell

Bede József azt mondja, a lokálpatrióta hozzáállás nála természetes, mert bár hívták Budapestre is, eszébe sem jutott elköltözni, hiszen itt minden adott számára.

Egy dolgot sem tudok mondani, ami ne lenne meg a teljes élethez. A kultúra, a sport, a kereskedelmi létesítmények – minden adott. Akiben van ilyen érdeklődés, megkaphatja a színvonalat. A múzeumban sorjáznak a jobbnál jobb kiállítások a Seuso-kincsektõl a Munkácsyn át most a Szinyei-tárlatig, a hobbimhoz kapcsolódva mondhatom, a teniszcentrumunk országosan egyedülálló, és nagy színházrajongó is vagyok, régóta bérletesként, miközben a VIDOR is egyre nívósabb. Egy érdekes történet: pár éve távolról érkezett vendégeink csodálkoztak rá, hogy a központi épületünk mellett miért állnak az utcán tömött sorokban az emberek. Mondtam, hogy színházjegyért, a VIDOR Fesztiválra. Mire elcsodálkoztak: itt, a sötétnek mondott Szabolcsban...?

„Büszke vagyok a városunkra”

A mecénás egyébként maga is tesz a „felvilágosításért”, hiszen ha csak egy óra szabadideje is van a máshonnan érkezett üzleti partnereinek, egy séta keretében, történelmileg hitelesen mutatja be a (bel)várost, folyton dicsérve Sóstót és az állatparkot is.

Az Országzászló téri központunktól indulunk, a Szarvas utcát és a belvárosi tereket érintve jutunk el a templomokig, bemutatva a vallási sokszínűséget is. Mesélek a megye- és városházáról, megállunk a Takarékpalotánál és a Koronába is bekéredzkedünk megnézni a nagy festményt, az evangélikus templomnál fejezve be a rövid sétát. Nagyon büszke vagyok a városunkra, amire sokan rácsodálkoznak, hogy ezt nem is gondolták volna...

– fogalmaz az alelnök, aki folyamatos fejlődést lát a városban. S annak is örül, hogy a fiuk – bár nagy világjáró volt s nem gondolta volna – itthon, Nyíregyházán rendezkedett be, s a lányuk is csak karnyújtásnyira van, a fővárosban él. Mert ez már valóban nem távolság, nem úgy, mint Jánkmajtisról Nyíregyházára kerülni a nyolcvanas években...