Szerelem első hallásra: rögtönzött handpan koncert a karácsonyfa alatt

A mozgalmas mindennapokban már hozzászoktunk az állandó zajhoz, a süvítő szirénák, a klímaberendezések, vagy éppen a dudaszók hangjához és csak ritkán kapjuk fel a fejünket, ha valami egészen más dallam próbál meg kizökkenteni minket a folyamatos duruzsolásból. Kivéve, ha handpanről van szó. Az nemcsak kizökkent, hanem bizony magával is ragadja az embert.

Aki már tapasztalta, azt mondja, ha létezik „szerelem első hallásra”, akkor a handpan csodálatos hangja biztosan ezt az érzést váltja ki szinte mindenkiből. Így volt ez, amikor a napokban Szilágyi Attila az új generációs hangszerén játszott a Kossuth téren. Az erről készült rövid videó felkerült a nyíregyháziakat tömörítő Facebook-csoportba, és rövid időn belül az egyik legtöbb reakciót kiváltó bejegyzés is lett. Többen azt írták, hogy „ebben benne volt a lelke”, „kellemes hangulatot teremtett” és „áradt belőle a nyugalom”. Már csak ezért sem volt kérdés: aki még nem hallotta, legalább egy interjú erejéig ismerje meg a handpan csodálatos világát.

A handpan egy új generációs, egyedi hangzású, speciális fémötvözetből készült ütős hangszer. A Hang-ot 2000-ben alkotta meg egy svájci házaspár. Két egymással összehegesztett acél félgömbből áll. A felső részén hanggödrök helyezkednek el.

– Ez egy olyan hangszer, ami eléggé lelki húrokat pendít, ha az embernek bekúszik a fülébe. Sokszor említették arra járók, akik „belémbotlottak”, hogy az éppen stresszelős „üzemmódból” belecsöppentek a békébe/nyugalomba – kezdte a beszélgetést Attila. – Azt szeretem, amikor látom/hallom a visszajelzéseket. Ha megállnak hallgatni, akkor van értelme annak, amit épp csinálok. Régebben sokat hallgattam különböző meditációs zenéket, de akkor még csak nem is sejtettem, hogy valami hasonlóval foglalkozom a jövőben.

BEKÚSZOTT A FÜLÉBE AZ ANGYALI MELÓDIA

– 2007-ben a francia Rhone Alpok egyik belvárosán tekertem keresztül, amikor bekúszott a fülembe valami „angyali” melódia és elindultam a dallam felé. Az első gondolatom az volt: ezt én is művelném. Akkoriban csak a svájci Bernben készült ebből a csodából, a készítőknek pedig levelet kellett írni és megindokolni, hogy miért szeretnénk ilyen hangszert. Végül az első handpant még a volt párommal találtuk Budapesten, az Ethnosoundban, ami egy világzenei hangszerbolt. Azokon kezdtünk el gyakorolni. Ahogy pedig telt az idő, a játéktechnikánk is fejlődött.

Attiláék külföldre jártak utcazenélni, ahol az összegyűlt pénzből új hangszereket vásároltak. Kezdetben ezeket csak külföldi készítőktől lehetett beszerezni, mára azonban már létezik magyar handpan is. Ezen pedig – szerinte – bárki megtanulhat játszani, ha van lelkesedése és hívja valami belülről.