Stílus-kirakat… gondolatok a stílusról…
A napokban Nyíregyháza belvárosában sétálgatva figyeltem szülővárosomat. A Takarékpalota impozáns homlokzatát... hiába minden, a galambok nem tágítanak, hozzá tartoznak, a városé lettek. Velük is szépnek láttam, a térhez illőnek.

Aztán a Városalapítók szobrának bronzbarna matériáján csillant meg a napfény. Összeillő páros... hiszen mivégre a tömör anyag, ha nincs ami kiemelje szépségét? Bármennyire is próbáltam elmerülni az éledő természet sokszínűségében, egyfolytában egyetlen dolog körül forogtak a gondolataim.

Mozdulatokra, hanghordozásra, ruházatra, ápoltságra, vagy annak hiányára lettem figyelmes. Kerestem a stílust. Mindenben, talán még a napfényillatú tavaszi levegőben is... Lehet stílusa annak, hogyan isszuk a capuccinót? Vagy ahogyan a szerelmes fiatal öleli mellkasára az első rózsacsokrot? Fegyelmezheti a szülő stílusosan rosszalkodó gyermekeit? S míg a kérdések egyre és egyre sorjáztak fejemben, egy újabb kérdés mind elé tolakodva választ követelt. Egyáltalán, mi a stílus...?

 

Kirakat, tervező nélkül

 

A stílus kirakat. Az egyén, egy szolgáltatás, egy termék kirakata. Az egyén szempontjából egy olyan kép, amely ízlésvilágunk, gondolataink, értékrendünk tükre. Személyiségünk egy részét, vagy akár egészét is megmutathatja. Testet ölt viselkedésünkben, mondatainkban, megjelenésünkben. Képet adhat életkörülményeinkről, emberekhez, közösségekhez való tartozásunkról. Akár hangulatunkról is árulkodhat.

[REKLAM]

Az egyén stílusa alapvetően háromféle eszköztárral él. Egyfelől a szemmel látható, tárgyias elemekkel (ruházat, illat, tisztaság...), másfelől a metakommunikáció (mozdulatok, testtartás...) eszközeivel, harmadrészt az élőszóval.

 

Miről árulkodik a ruhád?

 

Szűkebb értelemben már az öltözékünk is egyfajta stílust képvisel, még akkor is, ha az stílustalan. Ugyanis lehet valaki divatos, de nem jól öltözött. S lehet egyben mindkettő. Utóbbi számomra már stílusos, habár a jólöltözöttség önmagában is lefedheti ezt a fogalmat.

 

...és a kanapéd?

 

Tágabb értelemben otthonunk is tükrözi stílusunkat. Lakásunk bútorzata, a színek alkalmazása, háziállatok jelenléte, vagy hiánya mind sugall egy képet rólunk. A stílus árulkodik, de nem mutat meg mindent. Ebből adódóan félrevezető is lehet.

[REKLAM]

Egy udvarias mozdulat például nem biztos, hogy az élet minden területén udvarias embert takar. De a túlzott parfümhasználat sem biztos, hogy viselője ápoltságáról árulkodik. Ugyanakkor egy jól eltalált parfüm, amely viselője személyiségét tükrözi és valamennyi találkozás alkalmával ismerősen hat, az egyén stílusának részévé válik.

 

Üzenet a stílusban

 

A stílus-kirakatunk meghatározza a rólunk alkotott képet, általa leszünk vonzóbbak, vagy kevésbé azok, érdeklődnek irántunk, vagy elutasítanak. S mivel az ember társas lény, stílusa hozzájárul kapcsolatrendszere alakulásához. Előidézheti gyarapodását, fejlődését, de kudarcait is.

 

Minden változik...

 

A stílus az idő múlásával változik. Érik, formálódik és egyre inkább egyedivé válik. Módosul a kirakat. Nem véletlenül ismerünk fel bizonyos embereket sajátos öltözékelemeiről, lassú járásáról, vagy érdekes hanghordozásáról. Például az Ördög Pradat visel című filmben, a divat nagy hatalmú úrnője, Miranda Priestly gőgös testtartása, ápolt külseje éppúgy összekapcsolódott a személyével, mint reggeli belépőjének közönségessége. Mindezek Miranda stílusává váltak.

 

...és visszahat

 

A stílust az egyén alakítja ki, ugyanakkor az visszahat rá. Minél inkább magáénak érzi, annál inkább akarja követni, csiszolni, még egyedibbé tenni. Stíluskommunikátorként erre én magam vagyok példa. Minél inkább jól érzem magam az általam alkotott stílusomban és minél több a pozitív visszajelzés, annál inkább szeretnék ennek a bensőmből fakadó és a környezetemből jövő igénynek eleget tenni. A stílus-kirakatomat úgy rendezni, hogy minél többen legyenek rám kíváncsiak és közben én magam is elégedett legyek.

„A stílus maga az ember” fogalmazta meg akadémiai székfoglalójában Georges-Louis Leclerc, Buffon grófja. Kijelentésével csak részben értek egyet, mert a valódi stílus megismerése mind az egyén, mind a külső szemlélő számára idő kérdése. Első pillantásra, de egy hosszabb ismeretség után sem tükrözi a teljes valóságot...

Piszár Tünde

(Fotó: internet)