Sok munka, kitartás és lemondás az eredmények mögött – „szentimrés” sikerek Londonban

Egyetlen magyarként a legjobb húsz között végzett a mintegy 240 hallgatóból, közben mérnöki projektekben vállalt vezető szerepet, új barátságokat kötött és rengeteg élménnyel gazdagodott. Újabb év telt el Gábor londoni egyetemi életéből: a King’s College London hallgatója hamarosan utolsó tanévét kezdi. Bessenyei Mariann tanárnő ezúttal is tanulmányairól, sikereiről, terveiről és a londoni mindennapokról kérdezte egykori „szentimrés” diákját.

Nagy örömmel követjük tovább a ballagás és felvételi óta a sorsodat. Egy év elteltével újból kíváncsiskodni szeretnénk megéléseidről, a londoni egyetemi életről.

Gábor 2024-ben nyert felvételt a londoni King’s College Londonra, ahol jelenleg mérnöki tanulmányait folytatja, és nemrég fejezte be a képzés második évét.

Mindenkit bátorítunk arra, hogy ha megvan hozzá a kellő affinitása és lehetősége, merjen kilépni a komfortzónájából és vágjon bele egy külföldi egyetemi képzésbe! A külföldi továbbtanulás rengeteg új lehetőséget, tapasztalatot és kihívást tartogat, amelyek hosszú távon is meghatározóak lehetnek.

Sok munka, kitartás és lemondás az eredmények mögött

1. Lassan véget ér a nyár, kezdődik az új tanév. Sikerült pihenned, lazítanod? Milyennek érezted az előző évet? Fárasztó volt, vagy lehetett azért mellette feltöltődni is?

Valóban hihetetlennek tűnik, hogy hamarosan kezdetét veszi az utolsó tanévem, amely egyben életem ezen meghatározó fejezetének lezárását is jelenti majd.

Az elmúlt év sok szempontból emlékezetes volt. Szerencsére viszonylag sokat tudtam utazni, új helyeket megismerni és rengeteg élményt szerezni. Akadémiai szempontból ugyanakkor a második év jóval nagyobb kihívást jelentett számomra, mint az első.

Az első félévben még jutott arra is idő, hogy az egyetem mellett egy kicsit lazítsak, síelni menjek, utazzak, és sok időt töltsek a barátaimmal. Mindezek mellett azonban ez az időszak is tele volt új kihívásokkal és feladatokkal.

A második félév ezzel szemben már kifejezetten emberpróbáló volt. Rengeteg időt töltöttem a könyvtárban, sokszor hosszú napokon keresztül szinte minden energiámat a tanulásba fektetve. Ez az időszak nemcsak szakmailag, hanem emberileg is sokat adott nekem. Biztos vagyok benne, hogy a szüleim és a hozzám közel álló emberek támogatása nélkül sokkal nehezebb lett volna végigcsinálnom.

Hamarosan kezdődik az utolsó tanév

2. Mikor tervezel visszautazni Londonba? Ott mikor kezdődik a tanév?

Szeptember 21-én utazom vissza Londonba, a tanév pedig szeptember 28-án veszi kezdetét. Így, ahogy az elmúlt években is, lesz egy teljes hetem arra, hogy újra belerázódjak a londoni életbe, visszaszokjak a város ritmusához, és még a tanulás megkezdése előtt kötetlenül időt töltsek a kinti barátaimmal. Ez az egy hét számomra mindig egyfajta átmenetet jelent: lezárja a nyarat, miközben fokozatosan ráhangol az előttem álló tanévre.

Egyetlen magyarként a legjobb húsz között

3. Újabb év telt el, és biztos vagyok benne, hogy ez az éved is lehetőségekkel, sikerekkel teli volt. Mit tartasz a tanéved legnagyobb sikerének?

Amikor feltettem magamnak a kérdést, hogy mit tartok az elmúlt év legnagyobb sikerének, meglepő módon nem egy tanulmányi eredmény jutott először eszembe, hanem egy személyes élmény. Engem is utolért a szerelem: az egyetemi sítáborban megismerkedtem egy fantasztikus angol lánnyal, Estelle Johnsonnal, aki egy évvel alattam jár, és szintén a King’s College London hallgatója, filozófiát tanul.

A szüleim mellett mindenképpen őt kell kiemelnem azok közül, akik a legtöbb támogatást, örömöt és szeretetet adták nekem ebben az évben. Különösen sokat jelentett, hogy a rengeteg könyvtárban eltöltött óra és a folyamatos tanulás mellett egyfajta egyensúlyt és változatosságot hozott az életembe. Úgy érzem, hogy mind intellektuálisan, mind emberileg nagyon sokat adtunk és adunk egymásnak, és sok szempontból kölcsönösen segítettük egymás fejlődését.

Mindezek mellett természetesen a tanulmányi eredményeimre is nagyon büszke vagyok. Különösen sokat jelent számomra, hogy a második év minden nehézsége ellenére nemcsak sikerült megállnom a helyem, hanem még javítani is tudtam az első éves eredményemen, amely szintén First Class minősítésű volt. A mintegy 240 hallgatóból egyetlen magyarként sikerült a legjobb húsz között végeznem. Ez hatalmas büszkeséggel tölt el, különösen annak fényében, hogy mennyi munka, kitartás és lemondás áll az eredményem mögött.

Elméletből a gyakorlatba

4. Laikusok számára el tudnád magyarázni, ebben az évben hogyan módosult az elméleti és a gyakorlati órák témája? Milyen előrelépést fedeztél fel ezekben? Volt, ami segített a jövőbeli mérnöki orientációidat tisztábban látni?

Az első félév elsősorban az elméleti tudás elmélyítéséről szólt. Kiemelt szerepet kapott az elektronika, az elektromos áramkörök, valamint a félvezetők és azok gyártásának világa. Ahogy korábban is említettem, az egyetemen folyamatosan igyekeznek úgy frissíteni a modulokat, hogy azok igazodjanak a technológiai fejlődéshez és a világ aktuális kihívásaihoz. Ennek jelentőségét különösen jól mutatja a jelenlegi mesterségesintelligencia-verseny. Az NVIDIA mára a világ egyik legértékesebb vállalatává vált. Az órákon is rendszeresen előkerül, hogy az AI és a félvezetőipar fejlődése milyen alapvetően alakítja át a gazdaságot és a mérnöki világot. Egyre világosabbá válik, hogy azok a vállalatok és országok, amelyek kimaradnak ebből a technológiai versenyből, komoly lemaradásba kerülhetnek.

Hasonlóan fontos terület volt a hőtan és az energetika. Az energia előállítása, hatékony felhasználása és a fenntarthatóság kérdése ma már nem csupán mérnöki, hanem gazdasági és társadalmi szempontból is meghatározó jelentőségű. Így természetes, hogy ezek a témák is jelentős szerepet kaptak a képzésben.

Az elméleti tárgyak mellett természetesen a projektmunka is fontos részét képezte az évnek, különösen a második félévben. Mindkét nagyobb projektnél vállaltam a csoportvezetői szerepet, így közvetlen tapasztalatot szerezhettem arról, milyen egy mérnöki csapat munkáját koordinálni, a különböző feladatokat összehangolni és közös cél felé vezetni a csapatot.

Az egyik projekt során mechatronikai megközelítéssel egy önjáró kerékpár megtervezésén dolgoztunk. A másik egy startup jellegű projekt volt, amelyben egy olyan autópálya-világítási rendszer koncepcióját dolgoztuk ki, amely az elhaladó járművek által keltett légáramlást használta volna fel energiaforrásként, ezzel növelve az utak biztonságát. Ez a projekt számomra azért is volt különösen érdekes, mert nem kizárólag mérnöki szempontból kellett gondolkodnunk. Figyelembe kellett vennünk az üzleti megvalósíthatóságot, a költségeket és a pénzügyi szempontokat is.

Mindezekből talán az egyik legfontosabb tanulság számomra az volt, hogy vezetőnek lenni korántsem egyszerű feladat. Megértettem, hogy egy sikeres vezetőnek természetesen rendelkeznie kell megfelelő szakmai tudással, ugyanakkor nem feltétlenül neki kell minden egyes technikai problémára megtalálnia a legjobb megoldást vagy minden új ötletet saját magának kitalálnia. Sokkal fontosabb, hogy képes legyen átlátni az egész folyamatot, felismerni az egyes csapattagok erősségeit, megfelelő irányt szabni a munkának és összehangolni az embereket.

Azt is megtapasztaltam, hogy az úgynevezett „soft skillek” legalább annyira meghatározóak lehetnek, mint maga a szakmai tudás. Végső soron olyan, elsőre egyszerűnek tűnő dolgok, mint a csapattársak közötti világos és megfelelő kommunikáció, a pontosság, a precizitás, a megbízhatóság és a céltudatosság határozzák meg egy csapat és egy projekt sikerét.

A hőtan és egy különleges mérnöki projekt

5. Volt kedvenc órád? Ha igen, mi volt az? Elméleti vagy gyakorlati volt? Milyen témában?

Az elméleti tárgyaim közül számomra egyértelműen a hőtan volt a legmeghatározóbb. Bár valószínűleg ez volt az egyik legnehezebb modul is, mégis különösen közel állt hozzám. Ebben talán a családi háttér is szerepet játszott. Édesapám kohómérnök, az acélipar pedig régóta fontos része családunk történetének, ezért eleve nagyobb érdeklődéssel és pozitív hozzáállással fordultam a tárgy felé.

A hőtanban ugyanakkor az fogott meg igazán, hogy mennyire összetett és mély tudományterületről van szó. Rengeteg egyenlet, összefüggés és egymásra épülő fizikai jelenség alkotja. Számomra ez volt tipikusan az a modul, amely szembesített azzal, hogy egyetlen témakör mögött is milyen elképesztő mélységű ismeretanyag húzódhat meg. Ez a tárgy bizonyos értelemben alázatra is tanított – ráébresztett arra, hogy bármennyit is tanul az ember, mindig lesznek újabb rétegek, amelyeket még nem ért teljesen.

A gyakorlati munkák közül viszont egyértelműen az autópálya-világítással kapcsolatos projekt áll hozzám a legközelebb. Ezt bizonyos értelemben a saját „gyermekemnek” tekintem, hiszen rengeteg energiát, gondolkodást és személyes elköteleződést fektettem bele. Ez a projekt világított rá számomra talán a legjobban arra is, hogyan működik a való élet – egy jó ötlet önmagában még nagyon kevés.

Az igazán nehéz rész az, hogy az ötletből működőképes, megvalósítható és gazdaságilag is életképes megoldás szülessen. Lehet egy koncepció technikailag érdekes vagy innovatív, ha nem lehet megfelelően kivitelezni, finanszírozni és a gyakorlatban alkalmazni, akkor végül nem sokat ér. Számomra a projektnek ez volt az egyik legfontosabb tanulsága – nemcsak jó ötletekre van szükség, hanem arra a kitartásra és képességre is, amellyel az ember ezeket valóban véghez tudja vinni.

Negyvenoldalas disszertáció és működő prototípus

6. Ebben az időszakban már foglalkoztat a diplomamunka témája? Hogyan működik ez Londonban?

Őszintén szólva, már gondolkodtam azon, milyen témát válasszak majd a disszertációmhoz, ugyanakkor a tanév végére eléggé elfáradtam, ezért a nyár során tudatosan egy kicsit háttérbe helyeztem a mérnöki tanulmányokat. Inkább más területeken próbáltam képezni magam és olyan dolgokkal foglalkozni, amelyekre év közben kevesebb időm jutott.

Az egyetemen azt is hangsúlyozták, hogy a végleges témát érdemes majd a témavezetővel közösen kialakítani. Ennek elsősorban gyakorlati oka van – olyan kérdést kell választani, amely kellően érdekes és szakmailag értékes, ugyanakkor a rendelkezésre álló idő és eszközök mellett valóban megvalósítható. A projekt végén ugyanis egy körülbelül negyvenoldalas disszertációt kell elkészíteni, emellett egy működő prototípust is létre kell hozni, majd az egész munkát egy bizottság előtt bemutatni és megvédeni.

Éppen ezért a témaválasztás önmagában is sokkal fontosabb döntés, mint elsőre gondolná az ember. Ha valaki túlságosan absztrakt, nehezen mérhető vagy technikailag túl ambiciózus témát választ, azzal könnyen jelentősen megnehezítheti a saját dolgát. Számomra ezért most az a legfontosabb, hogy olyan témát találjak, amelyben van valódi szakmai mélység és innovációs lehetőség, ugyanakkor a gyakorlatban is végigvihető; mérhető és bemutatható eredményt ad.

Új barátságok, régi kapcsolatok

7. Az első éved az ismerkedésről, az egyetemi életbe való belerázódásról szólt. Új barátokat szereztél, emellett a régiekkel is tartottad a kapcsolatot. Idén ez hogyan alakult? Mennyi időd volt a társasági életre?

Ahogy korábban is említettem, az első félévben szerencsére több idő jutott a társasági életre is és különösen örülök annak, hogy az első évben kialakult értékes barátságaim mind megmaradtak.

Ennek egyik legjobb példája, hogy idén Azerbajdzsánba is elutaztam az egyik legjobb barátomhoz, ahol szinte családtagként fogadtak. A szüleim eleinte egy kicsit aggódtak az utazás miatt, de amikor megtudták, hogy a barátom édesapja a hadügyminiszter utáni egyik legmagasabb pozíciót tölti be, és a családban több magas rangú kormányzati szereplő is van, valamelyest megnyugodtak. Számomra ugyanakkor ennél sokkal fontosabb élmény volt az a vendégszeretet és közvetlenség, amellyel ott fogadtak.

Az év során számos új barátságot is kötöttem. A projektmunka során például lett egy nagyon jó kuvaiti barátom, különböző egyetemi közösségekben is sok új embert ismertem meg, a sítábor pedig szintén több új barátságot hozott. A barátnőmön keresztül pedig egy teljesen új társasági kör nyílt meg előttem, így rajta keresztül is sok olyan emberhez kerültem közel, akik mára fontos részei lettek londoni életemnek.

Mindezek mellett azonban a legjobb barátom továbbra is Szabados Benedek marad, akivel még a Szent Imrében voltunk osztálytársak. Különösen sokat jelent számomra, hogy annak ellenére, hogy az életünk azóta több szempontból más irányba indult, a barátságunk megmaradt. Ez számomra azt is megmutatja, hogy miközben az egyetemi évek során folyamatosan új embereket ismerünk meg és új kapcsolatok alakulnak ki, vannak olyan régi barátságok, amelyeknek egészen más mélysége és jelentősége van.

Az angol egyetemi élet sajátosságai

8. Vannak olyan tipikus angol szokások, hagyományok a diákság életében, amiből be tudnál mutatni egyet-kettőt?

Nem is tudom, hogy ezeket pontosan közösségeknek lehet-e nevezni, de az egyetemi élethez nagyon szorosan hozzátartoznak a különböző társaságok, sportcsapatok és hagyományok. A futball például szerintem egész Angliában szinte vallásnak számít és az egyetemi közegben is komoly szerepe van.

Ugyanilyen érdekes a londoni, illetve általában az angol egyetemek közötti rivalizálás. Ez tényleg a legkomolyabb dolgoktól a legkomolytalanabbakig mindenben megjelenik – lehet szó akadémiai eredményekről, presztízsről, sporteredményekről, de ugyanúgy arról is, hogy melyik egyetem hallgatói tudnak több sört meginni egy este alatt. Ez a versengés sokszor inkább humoros és játékos, mint valóban komoly, mégis nagyon jellegzetes része az angol egyetemi kultúrának, és rengeteget hozzáad az egész közösségi élményhez.

„Egy nagyon fontos és izgalmas év áll előttem”

9. Ebben a tanévben milyen magánéleti (utazás, felfedezés – csak, ami publikus számunkra is), illetve tanulmányaiddal kapcsolatos céljaid vannak?

A következő évre világos céljaim vannak. Szeretném megtartani jó tanulmányi eredményeimet, és végül First Class minősítéssel lediplomázni. Ezt követően pedig az a célom, hogy olyan jó munkalehetőséget találjak, amely szakmailag érdekes, és hosszabb távon is megfelelő irányba indít el.

Mindemellett azonban nem szeretném, ha az utolsó egyetemi év kizárólag a tanulásról és a karrierről szólna. Fontos számomra a kapcsolatépítés, az utazás, valamint az, hogy minél több időt tölthessek a barátnőmmel és a barátaimmal. A következő egyetemi sítábor már le is van foglalva Franciaországban, és ha a nemzetközi helyzet javul, szeretném meglátogatni az egyik dubaji barátomat is.

Úgy érzem, hogy egy nagyon fontos és izgalmas év áll előttem. Egyszerre szeretném a lehető legtöbbet kihozni belőle szakmailag, emberileg és élmények szempontjából is. Talán éppen ettől különleges ez az utolsó év – miközben egy korszak lassan lezárul, aközben már egyre közelebb kerül az is, ami utána következik.

Forrás: Bessenyei Mariann