Shakespeare klasszikus szerelmi története új köntösben kel életre a nyíregyházi teátrumban

Különös izgalommal várja a közönség a világirodalmi remekmű, a Rómeó és Júlia feldolgozását a Móricz Zsigmond Színházban. A két címszereplő: Mosolygó Sára és Kerék Benjámin segít bepillantani a kulisszák mögé és megfejteni az évszázadok óta lebegő üzenetet...

 

– Minden premiert körülöleli a várakozás izgalma, de most egy világirodalmi remek kerül színre, megszámlálhatatlan filmes és színpadi feldolgozással. Számotokra is rejt valamilyen különlegességet?

K. B.: – Számomra mindenképpen. Szerepeltem már Rómeó és Júlia előadásban, ami klasszikus irányt követett, de most ez a koncepció nagyon újszerű, izgalmas feladat. Egy ilyen klasszikus darabnál mindig érdemes valami újat keresni, ellépni a már ismert, megszokott formáktól, és szerintem remek hangulatot, miliőt, egy új világot találtunk.

M. S.: – Júliát eljátszani mindenképpen jelentős egy színészi pálya során. Ugyanakkor úgy gondolom, egy-egy szerep vagy előadás jelentőségét nem lehet előre megítélni: utólag derül ki, mit jelent a színész, a színház és a közönség életében, kiben milyen nyomot hagyott.

A próbák során egyszerűen elmerülök a szerepben, és igyekszem minden figyelmemet a munkának szentelni. Onnantól kezdve már nem a várható reakciókkal foglalkozom.

– A színészek többsége prekoncepció nélkül kezd hozzá egy-egy karakter megformálásához. Ti milyen impulzussal fogadtátok a főszerepeket?

M. S.: – Nem volt bennem különösebb prekoncepció – azon felül, ami óhatatlanul él az ember fejében egy Júlia-szerepről. Azon az úton indultam el, amit Horváth Illés elképzelt. Egy hosszú, alapos elemzéssel kezdtünk, és ennek során volt időnk közösen megtalálni a karaktert és a szereplők közötti pontos viszonyokat. Illés határozottan elterelt a kliséktől, és a klasszikustól eltérő koncepció miatt más megvilágításba kerültek egyes momentumok, ami számomra nagyon izgalmas volt.

K. B.: – A próbafolyamat szolgál arra, hogy két személyiséget összefűzzek, jelen esetben Rómeóét és az enyémet, miközben a határozott rendezői instruálás segít minél jobban megérteni a karaktert. A darab különlegességét jelzi, hogy valóban másfél hétig elemeztünk, ezért úgy vágtunk bele a próbákba, hogy már pontos kép, vízió állt rendelkezésre. Számomra az is élmény, hogy napról napra értettük egyre jobban, Varró Dániel hogyan játszik a szavakkal, a szöveggel, s hogyan lett a mű nagyon játékos, nagyon kifejező. Megmarad a szöveg költőisége, de mégis mai.

– Egy izgalmas feldolgozásra számíthatunk. A színész számára az ismert, klasszikus történetmesélés vagy a merőben újszerű interpretáció a nagyobb kihívás?

K. B.: – Ha valamit ennyiszer játszanak és ennyire ismeri a világ, akkor érdemes nagy tisztelettel, de frissebb megközelítéssel hozzányúlni, hogy meg tudjon újulni a darab, hogy ne ugyanazt lássa mindig a néző. Ez csábító, izgalmas lehetőség, ám közben van bennem egy ambivalens érzés, mert az is természetes kötődés, hogy az ember a megismert, megszeretett klasszikus vonalon maradjon. Valójában nem is tudok dönteni, de az tény, hogy nagyon tetszik az az irány, ahonnan most megközelítettük ezt a drámát.

M. S.: – Nehéz különbséget tenni. Én azzal foglalkozom, hogy egy hús-vér embert jelenítsek meg a színpadon: a karakter indíttatásait és szándékait keresem. Azt, hogy mit miért tesz, és ezt hogyan tudom minél természetesebb módon megjeleníteni. Ez igaz akkor is, ha egy jól ismert karaktert kell eljátszani, és akkor is, ha egy számomra új szerepet kapok. Úgy gondolom, inkább a nézőknek lehetnek előzetes elképzeléseik és elvárásaik, amelyeknek sokféle módon meg lehet felelni. Hogy most milyen lesz Júlia, azt hamarosan megtudja a közönség (a Rómeó és Júlia bemutatója február 28-án lesz a Móricz Zsigmond Színház nagyszínpadán).

– Hogyan hangoltátok össze a próbákat, s hogy ment közöttetek az összehangolódás?

M. S.: – Számomra folyamatos ingázással teltek az elmúlt hetek Budapest és Nyíregyháza között, ami némileg megnehezítette ezt az időszakot, ugyanakkor szeretem ezt a pezsgést, és örülök, hogy sok feladatom van. Minden alkalommal örömmel jöttem, és jövök most is. Megszerettem a társulatot, és élvezem a próbákat. Remélem, ők is így vannak ezzel, és együtt egy nagyszerű előadás részesei lehetünk.

K. B.: – Amikor Sári nem tudott itt lenni, akkor olyan jelenetekkel foglalkoztunk, amelyekben kevésbé érintett, de végig sikerült szinkronban tartani a munkát, a készülést. Horváth Illés felügyelte a legapróbb részleteket is, kaptuk tőle a visszajelzéseket, hogy jó irányba megyünk, jól haladunk. A rendelkezésünkre álló időt maximálisan, minőségileg kihasználtuk.

– A rendező mondta rólatok: Sára több szempontból is kompatibilis Júliával, Benjámin pedig egyre nagyobb volumenű feladatokban bizonyít. Ez a direktori felvezetés mit jelent számotokra?

K. B.: – A terhelés számomra lehetőség és megtiszteltetés. Amikor megkaptam ezt a szerepet, a bizalmat éreztem, és sokat tanulok a közös munkából. Korábbról már volt képem a rendező munkametódusáról, most pedig elképesztően sok újdonság, impulzus ér, ami épít.

M. S.: – Mindig örülök a pozitív visszajelzésnek, ezt is jó volt hallani. Természetesen fakadhat belőle egyfajta elvárás is, de ezt inkább ösztönző, inspiráló nyomásként élem meg.

– Shakespeare századok óta egyik legnépszerűbb műve a Rómeó és Júlia – mi az örök üzenet? Hogy a legtisztább, legmélyebb emberi érzés mindent legyőz, vagy hogy a halálos ellenségeskedés az ember veszte marad mindörökre?

M. S.: – Azt hiszem, az ember alaptermészete, hogy a jóra vágyik, és hinni akar abban, hogy a szerelem mindent legyőz. Sok rossz dolog történik velünk és körülöttünk – a szereplőkkel sincs ez másképp az előadásban –, mégis hiszek abban, hogy a végére az domborodik ki: érdemes harcolni azért, amit igazán fontosnak érzünk.

K. B.: – Rómeó és Júlia szerelme a halálban egyesül és a két család viszálya miatt lett ez a végkifejlet. Mind a két szerep egy hős archeotípus, és az emberek szeretnek a hősökhöz csatlakozni, az ő érzésvilágukba kapaszkodni. A mai világban egyre többször látjuk ennek az ellenkezőjét is, de a történet magasztos költőisége örök, ez ebben az új koncepcióban is erősen megjelenik.

  (Szerző: Nyéki Zsolt)