A Lakberendezési Vállalat a múlt század nyolcvanas éveire minden megyeszékhelyen megépítette DOMUS Áruházát, ahol a Kanizsa bútorgyár Kékes szekrénysorait be lehetett mutatni, majd később, a házgyári lakásokban összeszerelhető MDV rendszerű NDK-s bútorokat is. Fotelnek ott voltak a gyulai ülőgarnitúrák.

Bútoráruházi karakterek

Az első DOMUS Áruház Budapesten és Székesfehérvárott magasra tette fel az építészeti mércét, de egyúttal bútoráruházak karakterét is megfogalmazták. A földszinten egy kis kirakat, néhány nappali szoba bemutatására, azon túl pedig egy semleges doboz a folytatás. A többit nézze meg a vevő az emeleteken. Ott vannak a hálószobák, gyermekszobák és a konyhaberendezések. A „többi néma csend”, mert a ház másik fele raktár. Egy teherlift szolgálta ki a földszinti rakodórámpát, ahova a vevők, és szállítóik megérkeztek a kisteherautóikkal.

Nem igazi kihívás...

Egy bútoráruház-feladatban az építész nem mutathatta meg kvalitásait, nem véletlen, hogy sokáig a régi Almatároló csarnokaiban is árusítottak bútorokat, és készültek olyan új bútorboltok is, mintha almatárolásra szánták volna őket...

Álmok áthúzva

Volt, aki próbálkozott ennek ellenére. A Hunyadi utca sarkára készült egy olyan terv is, amelyik homlokzatán kis lakóház dobozok dudorodtak ki, belül egy-egy szobának berendezve. Kívülről azt sugallva, hogy ez az otthonok háza, afféle galambdúcok családok számára. De a kereskedelem hamar levágta az építész szárnyait, és a kezét is – mondván, hogy neki semleges raktártér kell, amelybe mindenféle rekeszeket be tud bútorozni, a lakásokat nézze ki magának a vevő a Lakáskultúra című folyóiratban.

Kompromisszumos ház

A kereskedelem megkereste azt a kezdő építészt, aki megtervezte azt a kompromisszumos házat, amelyik ha kell, élelmiszer-áruháznak is jó lesz, meg testépítő klubnak is. Most ezek működnek benne. De még ez ártott a háznak. A konditerem erőgépei és a látszó acéltartók statikája az emeleten, együtt birkózik az erős emberekkel – legyőzni a gravitációt.

Figyelemre méltó

A ház építész tervezője Pecsenye Béla, egy Debrecenbe elszármazott nyíregyházi fiú. Az épület így is figyelemre méltó, függetlenül attól, hogy ma már más funkcióknak ad otthont.

Cethalas saroképület

Alkotója sarokházként szervezte meg az alaprajzot. A Hunyadi utca sarkán egy cethal szájára hasonító bejárattal fogadja a csak nézelődni akaró mai Jónásokat. Kétirányú lépcsői sodornak belsejébe, mint a bálna szilái. De a fogyasztói társadalommal nem lehet dacolni, vagy rekamiét veszel itt, vagy csirke far-hátat – aki ide betér, az előbb-utóbb „megtér” és tele szatyorral távozik. Az emeleti szinten ma már kockás hasakat lehet beszerezni, mert a jó áruház mindig megtalálja fogyasztóit. Nemcsak a bibliai példa szerinti Ninivében, hanem Nyíregyházán is.

Jelkép a tornyocska

A ház attól működik, hogy szerethető. A bejárat felett a kis tornyocska, mint egy világító-, bevilágító torony, lebontja a nagy ház tömegét szobányi léptékre, ez még bútoráruházi jelkép.

Nem unalmas

A régi nappali szobákat szemléző kirakat feletti árkád ma már csak esővédő tornác, mint otthon volt a tanyán a nagyszüleinknél, a bent és a kint határán. Az ilyen ház a naptól és az esőtől is véd, járulékos funkciója van – záróra után is. A tető rálóg az emeleti ablakok sávjára és valamilyen organikus idézetként acél dúcokkal van alátámasztva. Ettől nem unalmas a ház, nem úgy amint sok más DOMUS tömör, szakipari falaival.

Napsütötte, plasztikus

Le Corbusier szerint a ház tömegek játéka a fényben. De ahhoz, hogy a fény napszakonként változó játékát kifejthesse, a háznak plasztikusnak kell lenni. Ez az épület három oldalról ilyen, ahonnan a nap süthet. Az északi részén a rakodórámpát előtető fedi. A délnyugati sarkát egy galambdúcszerű tetőtoldat díszíti. Talán az eredeti koncepció maradványaként. Olyan ez, mint egy dragony a nagykabáton. Nem való semmire, de ha nem lenne, nagyon hiányolnánk. A jó házhoz odaszoknak a galambok. Az északi oldal tetőit már ők uralják. Az egyéb bútoráruházaktól ezek eltávolítását kellene megtanulni.