– Miután kiderült, hogy egy országos versenyen kell majd szerepelnem, belevetettem magamat a gyakorlásba, rengetegszer előadtam a beszédet. Viszont erre a versenyre ez nem elég, ugyanis a szöveg elmondása után a zsűri kérdéseket tesz fel a versenyzőknek, és ez akármennyire is könnyűnek tűnik, valójában nem az, mivel senki nem tudhatja előre, hogy mire lesznek pontosan kíváncsiak. Viszont hála a készséges osztálytársaknak, és Vass Mihályné tanárnőnek, minden támogatást és segítséget megkaptam – mesélt Ronett a megmérettetés előzményeiről.

LEGFIATALABBKÉNT IS DOBOGÓS

– Hogyan élted meg a versenyt?
– A verseny a Brit Nagykövetségen volt Budapesten, egy lenyűgöző szépségű épületben. Gyönyörű volt, még a szavam is elakadt. Barátságos fogadtatás várt minket, és sok más nagyon izgulós versenyző. (nevet) A mezőnyt rendkívül erősnek ítéltem meg, mindenkit kiválóan felkészültnek és rátermettnek éreztem, és bevallom, talán ezért egy kicsit nőtt bennem az izgalom.

– Milyen érzésekkel távoztál az eredményhirdetésről?
– Ahogy mindenki, nagyon szerettem volna helyezést elérni, de nem adtam neki túl sok esélyt, mivel a korosztály legfiatalabb versenyzője voltam. Nem az lebegett a szemem előtt, hogy megnyerem, hanem az, hogy a tudásomat adjam át, és az már majdnem mindegy, hogy melyik helyezésre lesz elég. És szerencsére nem estem hasra, nem ájultam el, és nem zavarodtam bele a szövegbe... (nevet) Nekem már ez is hatalmas öröm volt. Amikor kimondták, hogy második lettem, onnantól kezdve egész nap csak mosolyogni tudtam, kimondhatatlanul boldog voltam...

Farkas Fanni