Az utóbbi hetekben szinte nem volt olyan fórum, amely ne írta volna meg, hogy:

Január 1-től változott a sürgősségi ellátás rendje: gyorsabb és biztonságosabb lett.

Bevallom, mikor meghallottam a hírekben, pesszimistán tekintettem a jövőre. Sajnos családtagjaimmal már többször jártunk ott korábban – mindegyik eset indokolt volt –, és előfordult, hogy még ígyis órákat kellett várni az ellátásra. Aki igazán beteg, az pedig tudja: Sokszor, még perceket is nehéz kibírni fekvés és gyógyszer nélkül. Éppen ezért – azon túl, hogy bíztam benne, az egészségem tökéletes lesz a jövőben, megfogadtam azt is, ha lehet, a sürgősségi osztályt nagy ívben elkerülöm.

A hétvégén azonban megbetegedtem. A központi orvosi ügyeletről átirányítottak a sürgősségire, így nem volt más választásom: mennem kellet! Ami azonban ott fogadott, az minden várakozásomat fölülmúlta. Az információs pultnál azonnal elvették a központi orvosi ügyeletről hozott ambuláns lapomat, nem telt bele öt percbe, és a triázs ápoló elvégzett rajtam egy gyors, kb. 5 perces állapotfelmérést. (Mindeközben a sürgősségi osztályos diszpécser tájékoztatta a hozzátartozómat, hogy mi történik most velem, milyen vizsgálatok várhatnak rám és megnyugtatta, hogy óránként 10 percre bejöhet majd hozzám látogatni). Mért vérnyomást, lázat, pulzust, és mindent kikérdezett az állapotomról. Ezt követően kaptam tőle egy sárga lapot, amin szerepelt a „súlyossági kategóriám”: Sürgős, várakozási idő maximum 30 perc. Kérte, hogy ha véletlenül nem hívnának be fél órán belül, azonnal jelezzem. Végül szűk 10 perc múlva már megkezdték az ellátásomat.

Most már tudom és hiszem, ha baj van, jó kezekben lesznek a szeretteim (kívánom, hogy ne legyen rá szükség), hiszen az újonnan bevezetett triázs- rendszer – úgy tűnik – beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Persze, ehhez szükség lesz a betegek hozzáállására is. Volt olyan, aki a hétvégén a 68. alkalommal jött be a sürgősségi osztályra (mindig ugyanazzal a banális problémával), volt, akinek egyszerűen csak a lába fájt, míg másnak a dereka, de olyannal is találkoztam, aki 3 percenként hívta magához a nővért, mert nem volt kényelmes a széke, majd fájt a feje, később már azt sem bírta, hogy csöpög az infúzió. Mindeközben arra azért végig volt ereje (még állítólag betegen is), hogy facebook-on a bejegyzéseket olvassa, chat-eljen, telefonálgasson. Az orvosok és a nővérek emberfeletti munkát végeznek a sürgősségi osztályon, ha ezt a betegek is megbecsülik, talán nemcsak 1-2 hétre, hanem évtizedekre meg lesz alapozva a 21. századi sürgősségi ellátás.

Egy olvasó