Kezdjük az elején, mert noha a 265-tõl bizonnyal van kerekebb évforduló, de nekünk alapvető fontosságú, hogy 1754-ben kezdődött el az akkorra jelentősen elnéptelenedett Nyíregyháza újratelepítése a gróf Károlyi Ferenc által egy évvel korábban kiadott pátens alapján; a szállásföldek kimérése, így a bokortanyák létrejötte pedig egy öt évvel későbbi dátumhoz köthető.

Örökváltság, 1824

S ugorjunk egyet az időben, mert ennek szerves folytatása, hogy 1824-ben már ugyanettől a főúri családtól (pontosabban a joghatóságuk alól) sikerült „megváltakozniuk” szorgalmas, előrelátó elődeinknek, ez akkora jelentőségű tett volt, hogy száz esztendővel később bő egyhetes centenáriumi ünnepséget tartottak, ennek pontosan 95 éve. S bár gyakran elmegyünk mellette, álljunk meg most ezzel a tudással a 150. évfordulóra emelt emlékműve előtt, mely most is ott áll a Kossuth téren...

Anyakönyvek, magyarul

Szintén figyelemre méltó, hogy az 1809-ben itt született Nagy Sámuel, hazatérve a gyülekezet lelkészeként, tanítójaként 180 éve vezeti az evangélikus anyakönyveket magyarul, az óvodának-iskolának nevet adó Túróczy Zoltánt pedig pont száz évvel később választották püspökké.

Víz és tűz, színház és kórház

De még a XIX. században maradva is bőséggel találunk megjegyzésre érdemes, évfordulós eseményeket. Például azt, hogy 140 éve megalakult a Nyírvíz Szabályozó Társulat, rá öt évre pedig az Önkéntes Tűzoltó Egyesület, tűzoltóink később világhírt is hoztak a milánói győzelemmel Nyíregyházának. A század végén, 1894. február 6-án nyíltak meg városunk emblematikus épületének, a színháznak a kapui, az Erzsébet Közkórház átadása 1899 novemberében történt, pont 120 éve (Jósa Andrásról pedig fél százada nevezték el).

Vasút és villamos

Már 160 éve büszkélkedhetünk azzal, hogy május végén elindult a menetrend szerinti vasúti járat a Debrecen–Nyíregyháza–Miskolc vonalon, s talán nem véletlen összefüggés, hogy akkorra datálható a Postahivatal felállítása is. Ám a kötött pályás közlekedés negatív évfordulókat is tartogat idén: ötven esztendővel ezelőtt szüntették meg a villamosközlekedést Nyíregyházán.

Leplezés és szentelés

Településünk egyik díszét, a megyéhez kötődő Bessenyei György szobrát 1899-ben leplezték le, s tíz évvel később, száztíz esztendeje lett városunk szülötte, a kiváló festőművész, Benczúr Gyula Nyíregyháza díszpolgára. A Samsasa-féle templomot, főterünk meghatározó épületét (most Magyarok Nagyasszonya Társszékesegyháznak ismerik a római katolikusok) 115 éve szentelték fel, s bár ma már nem ez a funkciója, de rögzítsük a tényt, hogy 110 éve épült meg szecessziós stílusban a Royal Szálloda és Kávéház a Vármegyeháza terén.

Ünnepelhet a múzeumfalu

A kulturális élethez köthető, hogy Bartók Béla 85 évvel ezelőtt tartott előadást a Korona Szállodában, 5 évvel később pedig megalapították eleink a Városi Zeneiskolát, nem csoda, hogy ma is büszkék lehetünk zenei életünkre. Az ötödik évtizedébe lépő Sóstói Múzeumfalu méltó módon ünnepelhet, hiszen soha nem látott mértékű felújítást fejeznek be Magyarország meghatározó skanzenjében tavaszra.

Fekete és színes

És ugyan még írhatnánk a megannyi kisebb-nagyobb történés mellett akár részletesen is arról, hogy a szabadságharc befejezését (1849) Nyíregyháza is megérezte, s még inkább megszenvedte az első világégést követő román megszállást, ez pont száz éve történt. De mivel ez csak a teljességet nélkülöző pillantás a várostörténelemre, majdnem zárásként álljon itt egy kis színes, mert olvasóink jelentős része is megérte (akár fiatalon, így emlékezhet is rá), hogy megnyílt a Kelet és a Nyírfa Áruház. Gondolnák, hogy ennek is már 45 éve?

Váci Mihály éve

A végszó azonban Nyíregyháza költőjéé kell, hogy legyen. Váci Mihály 1924. december 25-én látta meg a napvilágot, Ókistelekiszőlőben. A 95. évforduló (s 2020, amikor fél századdal ezelőtti halála kapcsán is tiszteleghetünk előtte) mindenképpen alkalmat adhat az emlékezésre. E rövid visszatekintő búcsúszavai legyenek a Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas költőé, műfordítóé, aki egy időben hazánk ünnepelt és sokat szavalt költője volt, s aki nagyon szerette Nyíregyházát. Úgy, mint ahogy az Én szőke városomban fogalmaz (amit közel kétezren szavaltak együtt a csarnokban hat évvel ezelőtt, megdöntve a legnagyobb létszámú versmondás magyarországi rekordját): „Ez a táj tanított szeretni Hazát! Ez a por mutatott arányaidra – világ! Itt lett rokonom a Három-Milliárd!

(Köszönet az alapanyagért a megyei levéltárnak, és Ilyés Gábornak, az Amiről az utcák mesélnek kötetében olvasható kronológiáért.)

(Szerző: Tarczy Gyula)