Nem feledem, amikor egy négyéves gyerek hívta a mentőket

A napokban koraszüléshez riasztották a mentőket egy Nyíregyháza közeli településen. A baba holtan jött a világra, a mentők megérkezéséig az édesanya testvére kezdte meg az újraélesztést a mentésirányítótól telefonon kapott utasítások szerint. A küzdelem végül sikerhez vezetett... Ez a hír cikázott a fejemben, amikor a Nyíregyházi Mentőállomásra igyekeztem, ahol a mentésirányító csoport is működik. Ide fut be – elsősorban – Szabolcs-Szatmár-Bereg megye valamennyi hívása. (Ha a két szomszédos megye irányítócsoportjába túl sok hívás érkezik be, és ott nem tudják fogadni azokat, akkor a hívást követő 10 másodperc után átkapcsol a rendszer a nyíregyháziba.) Egészen pontosan minden a 104-es és a 112-es számra érkező olyan hívások, amiket már megszűrtek, és a mentőkhöz tartoznak.

KIKÉPZETT DISZPÉCSEREK

Kora reggel van. Úgy tűnik, nyugodtan indul a nap. Legalábbis a mentőállomáson igen, ahol csak néhány fáradt tekintettel találkozom – az éppen beosztott mentőtisztekével, akik a következő riasztást várják. Itt találkozom interjúalanyommal, Éberhardt Zoltánnal, a mentésirányító csoport vezetőjével is, aki az éjszakai műszakja befejeztét követően kalauzol végig az épületben. Hamar a mentésirányító csoport szobájához érkezünk, ahol egyszerre körülbelül tíz munkaállomás működik. Itt megtudom, hogy a diszpécserek mindannyian középfokú egészségügyi végzettséggel rendelkeznek. Minimum feltétel, hogy legyen mentőszakápolói képzettségük, de sokan egyetemet, főiskolát végzett diplomás emberek. Ahhoz pedig, hogy itt dolgozhassanak, 3 éves kivonulói vagy szolgálatvezetési gyakorlat is szükséges, mert, ahogy Zoltán mondja, fontos, hogy a diszpécserek a hívás fogadásakor oda tudják magukat képzelni az eset helyszínére.
Mindenki előtt három monitor van. Az egyiken a beérkező hívást látják, a másikon a protokollt, hogy mit milyen sorrendben kell megkérdezni, a harmadikon pedig egy térképet, rajta az éppen szolgálatot teljesítő mentőautókkal. Az összes diszpécser soha nem dolgozik egyszerre, általában tíz ember veszi a hívásokat. Mivel a legfrekventáltabb időszak az úgynevezett váltási időben van, este 6 órától 21-22 óráig, ezért ilyenkor sokkal többen dolgoznak, mint előtte vagy utána. Hajnalban általában kevesebb hívás érkezik be hozzájuk, de volt már olyan forgalmas éjszakájuk, hogy többször küldték ki a mentőket, mint összességében egész fényes nappal.

A képen Éberhardt Zoltán

EL KELL VONATKOZTATNI

Zoltán azt mondja, munkájuk során bár arra kell törekedniük, hogy az esetektől el tudjanak vonatkoztatni, ez mégis nagyon nehéz, mert, ahogy ő fogalmaz, elviszi az embert ezek súlya, a hangvétele, és a riasztó része.
– Nagyon sok olyan híváskezelésem volt, ami sokáig bennem élt. A legemlékezetesebb az volt, amikor egy négyéves körüli gyerek hívta a mentőket a 104-en. Akkoriban még nem volt annyi sok vakriasztásunk, de persze előfordult, és a mobiltelefon sem volt még annyira elterjedt. Amikor a kisgyerek felhívta a mentőket, az első benyomásom az volt, hogy ez egy felnőtt, aki gyerekhangon próbál beszélni. Elmesélt egy hihetetlen, képtelen dolgot, ami nagyon tragikus és súlyos eset volt, ráadásul a pontos címet is tudatta velem. A mai napig nem értem, hogy tudott tárcsázni, mert nem minden ilyesforma gyerek ismeri a számokat. Volt egy benyomásom, azt hittem, szórakozik valaki és volt a verbális információ, amit a gyerek a maga módján közölt. Kiküldtem a mentőt és kiderült: minden úgy volt, ahogy a kisgyerek elmondta. Ez a történet még mindig bennem él.

FÉL ÉJSZAKÁN ÁT KUTATTAK

A beszélgetés során megtudtam, olyan eset is előfordult már, amikor a telefonáló nem tudta megmondani, hogy hol van, pedig egyértelmű volt: segíteni kell.
– Volt olyan hívásunk, amit egy fél éjszakán keresztül bonyolítottunk le. Egy erdőből telefonált a beteg, aki nem tudta megmondani, hogy hol van. Csak egy 50 négyzetkilométeres körzetet tudott meghatározni, ráadásul sötét éjszaka volt. Ennek alapján indultunk el. A katasztrófavédelemnek, a rendőrségnek és a helyi akciócsoport speciális kutyáinak segítségével ugyan fél éjszaka kellett hozzá, de megtaláltuk.

„MOST EGYÜTT ÚJRA FOGJUK ÉLESZTENI”

– A kemecsei kisbaba esete csak egy volt a sok közül, ugyanis napi szinten többször előfordul, hogy életmentésben kell segítséget nyújtanunk. Súlyos baleseteknél például a betelefonáló mindig kétségbeesett és csak azt hajtogatja, gyorsan menjen a mentő. Vannak olyan esetek, amikor öt percen belül van esély elkezdeni az újraélesztést. Ha ez nem történik meg, meghal a beteg. Az esetek 95 százalékában viszont nem ér ki a mentő 5 percen belül. Ezért fordul elő gyakran, hogy a mentésirányító a telefonban azt mondja a segítséget kérőnek: „most együtt, a segítségemmel, újra fogja éleszteni a beteget.” Ez egy óriási lelki teher annak, akinek meg kell ezt tenni, hiszen lehet, hogy éppen a közvetlen családtagján kell segítenie. 90 százalékban partnerek az emberek az újraélesztésben. Ha valaki nagyon elutasító, mert fél, vagy be van pánikolva, megkérdezem, akar-e segíteni a betegen, vagy nem. Erre egyféle válasz lehet: igen, akarok. Én pedig azt felelem: akkor tegye, amit mondok.

A MENTŐ MÁR ÚTON VAN

Zoltán szerint sokszor gondot okoz, hogy a betelefonáló ijedtségében azt mondja a diszpécsernek, ne kérdezzen ennyit, csak küldje a mentőt, mert sürgős. Ebben pedig nekik komoly feladatuk van, hiszen az első perctől éreztetniük kell, segíteni akarnak.
– Ilyenkor azzal szoktuk megnyugtatni a betelefonálót, hogy a mentő már úton van, nyugodtan tud velem beszélni. Ahhoz, hogy reálisan tudjunk dönteni – indokolt-e, hogy kimenjen a mentő, milyen egységet küldjünk ki –, meghatározott protokoll alapján kérdéseket kell feltennünk. Ha ez nem történik meg, az életen is múlhat.
Éberhardt Zoltán egy a sok mentésirányító közül. Sokat dolgozik, nagy a felelőssége, és így az esély is meglenne arra, hogy hibázzon. De nekik, diszpécsereknek, nem lehet: mert itt, a mentésirányító állomáson, életekről van szó.

A CÍM MEGADÁSA A LEGFONTOSABB

A cím az első információ, amit rögzítünk. Sajnos sokszor a bejelentő nem ezzel kezdi, hanem hogy azonnal menjen a mentő. Ha megvan a cím és az olyan információ, amiből egyértelmű, hogy azonnali segítség kell, akkor már amikor ez megvan, riasztjuk a mentőket. Persze, ezt követően is vonalban maradunk és további kérdéseket teszünk még fel, ami segítheti a kollégák munkáját a kiérkezéskor.

KORSZERŰ MENTÉSIRÁNYÍTÁSI RENDSZER

Tavaly márciusra fejeződött be valamennyi megyei irányító csoport esetében a papír alapú munkavégzést kiváltó elektronikus esetrögzítésre való átállás is. Ennek során nagyszámú számítógépes munkaállomást, szoftveralkalmazást telepítettek, megújult az irányító csoportok felszerelése, és ergonomikus irányító munkahelyek létesültek. Ennek köszönhetően például a diszpécserek az előttük lévő monitoron folyamatosan figyelemmel kísérhetik a mozgásban lévő mentőket, láthatják, hogy melyik tud leggyorsabban odaérni a beteghez. Szintén újdonság, hogy elektronikus felületre rögzítik a hívó féltől beérkező adatokat, mindeközben pedig a szoftver támogató kérdéseket ajánl fel számukra, amelyeken ha végigmennek, egyfajta megoldást is kapnak az esetre, akár még a mentőegység típusára vonatkozóan is.

Szerző: Bruszel Dóra