Megyeszerte több százezren keresik fel Mindenszentekkor és halottak napján szeretteik, hozzátartozóik sírját. Sokan ilyenkor teszik rendbe a sírhelyeket, helyezik el az emlékezés virágait és gyújtanak mécsest. Mindenszentek csak a római katolikus naptárban esik október 31-re, a reformátusok ilyenkor Luther 95 pontjáról is megemlékeznek. Ám felekezettől vallásosságtól függetlenül gyúlnak a mécsesek az elhunytakért.

Mert legárvább akinek még halottai sincsenek…

- írja Kányádi és nagyot sóhajtunk. Hát van olyan, akinek nincs kire emlékezni, nincs kiért gyertyát gyújtani? Valaki, az édes, a kedves, a soha el nem feledhető. Akinek szeretetét, simogatását, ölelését minden kincsnél jobban őrizzük.

Ilyen az ember.

Egyedüli példány

Nem élt belőle több és most sem él

s mint fán se nő egyforma-két levél,

a nagy időn se lesz hozzá hasonló.

– fogalmazza meg Kosztolányi és csak bólogatunk. Virágot, koszorút veszünk, hogy aztán a mécsesek fényénél a legördülő könnycseppek beszéljenek helyettünk. Az ünnep elképzelhetetlen gyertyagyújtás nélkül.

Egyrészt jelképezi az áldozatot, jelképezi a szeretetet, ami összeköt bennünket azokkal, akik már nincsenek velünk, másrészt jelképezi a reményt, az örök élet reményét, hiszen Krisztusra, mint az örök világosságra tekintünk. Ezért is Mindenszentek napját ünnepeljük, amikor tudjuk, hogy van örök élet, boldog örök élet. Harmadrészt pedig jelképezi az itt maradottak számára, hogy próbáljunk úgy élni, ha már rövid ez az élet, hogy fényt és meleget árasszunk.

– magyarázta el Szabó Tamás, görögkatolikus parókus.

A temető megtelik most emlékezőkkel. Nagy csokor virágok mögött jönnek az élők, hogy odaátra üzenjenek. Hogy jelezzék, csak az hal meg, akit elfelednek. Ezekben a napokban nem számít a hit, a felekezet, nem számít ki mennyire vallásos, és az sem, hogy csak a római katolikus naptárban jegyzik a Mindenszenteket. Csak egy számít, a szeretet, ami a halált is képes legyőzni.

Az egyértelmű, hogy ez nem egy szűk egyházi kört érintő ünnep a katolikus egyházban sem, hiszen felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül, vagy egyáltalán a keresztyénségen kívül lévők életében is olyan időszak az őszi, október végi, november eleji időszak, amikor az elhunytjainkra különösképpen emlékezünk. Temetőjárás, temető előkészítés, felkészítés az emlékezésre és természetesen ebben a tekintetben a protestánsok, reformátusok sem maradnak el, hiszen mi is őrizzük az elhunytjaink emlékét, illetve kegyelettel gondolunk rájuk.

– fogalmaz Gaál Sándor, református esperes.

A reformátusok október 31-én nemcsak gyertyát, fáklyát is gyújtanak, Lutherre, a reformációra emlékeznek. Megint mások meg Halloween partira mennek és a gyerekek cukorkáért csengetnek be a szomszédhoz. A világ már csak ilyen.

De Ön dönt, te döntesz, hogy emlékezel, sírsz vagy nevetsz, de halottaid ne feledd!