Minden év december 1-je a Jósa András Múzeum napja. Magyarország legrégibb közművelődési és tudományos intézménye fontos szerepet tölt be nemcsak a város, hanem a vármegye kulturális életében is. Jósa András régész, antropológus és Szabolcs vármegye egykori tiszti főorvosa a mai múzeum névadója, nevét 1918-tól viseli, azaz ma 155 éve.

A jeles nap megemlékezéssel és koszorúzással kezdődött az Északi temetőben, ahol beszédet mondott dr. Szűcs Attila, a szintén a kora polihisztorának tartott Jósa András nevét viselő oktatókórház főigazgatója. Az ünneplés – a főépület felújítása miatt – a városházán folytatódott, ahol átadták a 3 éve alapított Pro Museo díjat. Az elismerést az a munkatárs, múzeumi szervezeti egység vagy külsős személy, támogató, szervezet, intézmény kaphatja, aki a Jósa András Múzeum érdekében, annak tevékenységével, szellemiségével, célkitűzéseivel kapcsolatosan kiemelkedő munkát végzett. Az idei év egyik díjazottja Baloghné Szűcs Zsuzsanna, a Sóstói Múzeumfalu igazgatója, aki úgy fogalmazott, az elismerés erőt ad számára, hogy a szakmai munka jó úton halad, amin érdemes tovább haladni, hozzátette, a díjat ugyan kollégái szavazták meg neki, azonban a skanzen sikereihez ők is hozzájárultak.

„Nagyon megtisztelő volt, hogy a kollégáim úgy gondolták, hogy ez az év olyan termékeny volt számunkra a Sóstói Múzeumfaluban a néprajzi gyűjteményben, hogy megérdemeljük ezt a díjat. Személy szerint én kapom, de úgy gondolom, hogy ez a Sóstói Múzeumfalu díja, hiszen ez csapat nélkül nem működik. Csapatban dolgozhatom, a munkatársakkal együtt alkotjuk a programokat, végezzük a kutatásokat. Óriási elismerés, hogy ennek látszata is van. Ebben a díjban pedig megtestesült, úgyhogy valóban pro museo számomra is”

– nyilatkozta Baloghné Szűcs Zsuzsanna.

Pro Museo díjat vehetett át Révész Ágnes, a Jósa András Tagkórház Radiológiai Osztályának vezető asszisztense is, aki szintén köszönetet mondott a szakmai munkát végző kollégáinak. A vezető asszisztens munkatársaival nem mindennapi munkát végez. Azokról a leletekről, amelyeket ásatások során találnak a régészek, akár több irányból is röntgenfelvételt készítenek, ezek alapján megállapítják, hogy mi rejtőzik a talált leletben.

„A betegforgalom zavarása nélkül szoktuk a vizsgálatokat megoldani és egyeztetni, nem akkor, amikor betegeket vizsgálunk. A röntgenvizsgálatot követően CD-re írjuk föl az adatokat a múzeumnak, amivel ők utólagos kép „processinget” is tudnak végezni, akár egy személyi számítógépen is”

– mondta el Révész Ágnes.

A Jósa András Múzeum műemlék épületét jelenleg felújítják, ezért az intézmény nem látogatható. Ennek ellenére a háttérben folyó szakmai munka nem állt meg. Dr. Rémiás Tibor, a Jósa András Múzeum igazgatója kiemelte, büszke arra, hogy mindhárom múzeumi egység minden dolgozója kiváló munkát végez, amit az intézmény sikerei is fémjeleznek.

„A Sóstói Múzeumfalu olyan eredményeket ért el, amit idáig még soha. Százezer fő fölött volt a látogatói létszáma. A múzeumpedagógiai foglalkozások száma négyszázhatvan volt. Kimondani is hihetetlen, tizennégyezer fölötti diáksereg látogatta meg a múzeumfalut. A Kállay Gyűjtemény látogatóinak száma húszezer fölötti, a múzeumpedagógiai csoportok száma is kétszáz fölött volt”

– emelte ki dr. Rémiás Tibor.

Emellett méltatta a restaurátorok páratlan munkáját is, akik 20 ezer restaurálást és állagmegóvást végeztek. A régészeti osztály 11 lelőhelyet tárt fel, a történeti osztály pedig több 1000 műtárgyat vásárolt vagy ajándékozott. Dr. Ulrich Attila alpolgármester úgy fogalmazott, a 155 éves múzeum nemcsak a megőrzés és bemutatás szempontjából, hanem önmagában véve is nagyon fontos szerepet tölt be a város kulturális életében, hiszen rengeteg olyan műtárgyat mutat be és gyűjt egybe, amit elődjeink itt hagytak, ezért az utókor számára van egy törzsfeladata a megőrzés tekintetében.

„Ők látják, hogy a társadalom mennyire, hogyan változik, és hogyan kell az emberek számára úgy megfelelni, hogy ez minél több látogatót bevonzzon. Ugyanis nem öncél az, ha az ember egy múzeumban dolgozik, vagy a tudományos munkáját végzi, fontos, hogy az elvégzett munkát tudományos szempontból társadalmasítsa, és azt be tudja mutatni az emberek számára közérthető módon. A mondandója érthető és átlátható legyen a társadalom minél szélesebb rétege számára, így a nyíregyházi és a vármegyei lakosok, vagy akik ellátogatnak Nyíregyházára, képet kapnak a régi korok kultúrájáról, és arról az adaptációról, amelyet a jelenkorban is hasznosítani lehet”

– fejtette ki véleményét dr. Ulrich Attila.

A múzeum napja a Jósa András Múzeum és tagintézményeinek osztály- és csoportvezetőinek éves beszámolóival zárult.