– Mátyus János köszönjük, hogy a rendelkezésünkre áll, hogy van mostanában, hogyan érzi magát?

– Hát nyilván felemásan. Egyrészt egy nagyon szép féléven vagyok túl, hiszen a Spartacus gyakorlatilag tükörsimán bent maradt az NBI-ben, aztán nagyjából egy hónappal ezelőtt elkezdődött a licencünkkel kapcsolatos mizéria és onnantól kezdve elég nehéz időszakot élünk meg.

– Emiatt milyen hangulat uralkodik most Nyíregyházán?

– Hát teljesen hektikus állapot van Nyíregyházán, egyrészt volt egy óriási nagy döbbenet és sokk. De az utóbbi napokban egy olyasféle „csak azért is” hangulat kezdett el uralkodni a csapat körül, hiszen mindenképpen azon leszünk, hogy két éven belül első osztályú csapat legyünk. Nagy munka lesz, de most talán már a kezdeti csalódottság után kezdünk kilábalni ebből a borzasztó hangulatból.

– Ahogy a közösségi oldalakat elnézzük, a szurkolók is maximálisan a klub mellett vannak, nagy az összetartás.

– Így van, teljes mértékben az összefogás jellemző ránk, hiszen Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében imádják a labdarúgást, óriási lelkesedés van a szurkolókban. A jelenlegi helyzet miatt talán ez hatványozottan is igaz, már most alig várják az első bajnoki mérkőzésünket, és biztos vagyok benne, hogy a szurkolás első osztályú lesz.

– Röviden vázoljuk fel a helyzetet: a Nyíregyháza első körben beadta az NBI-es licenckérelmet, amit az MLSZ bizottsága elutasított, majd a klub ezt követően több módon is próbálkozott, de sikertelenül, mert az MLSZ a legutóbbi ülésen fixálta a 12 csapatos NBI-et. Hogyan látja, tovább fog küzdeni a Nyíregyháza?

– Hát a csapat vezetőedzőjeként annyit tudok, hogy ugye az egész ügy 2010 óta húzódik, egy Balbino nevű játékost az akkori tulajdonos nem fizetett ki. Viszont a jelenlegi tulajdonos Révész Bálint ezt megtette az idei év márciusa áprilisa körül, pontos dátumot sajnos nem tudok. Sajnálatos módon ezt az MLSZ nem fogadta el. Ilyen jól működő hazai klubot, mint a Nyíregyháza, keveset tudok mondani és hiába van a klub körül minden rendben, ettől függetlenül az MLSZ – melynek minden törekvését személy szerint támogatok, hogy a magyar fociban rendet kell tenni – valamilyen szinten bakot lőtt és az ostor rajtunk csattant. Ezzel most már együtt kell élnünk, ezt kell megszoknunk és arra kell készülnünk, hogy újra első osztályúak legyünk. Nehéz ezen túllendülni, de ha jól tudom lesz még majd valamilyen lépés az egyesület felől.

– Ön azt nyilatkozta, hogy bármi lesz a vége ennek az ügynek, a Szparinál marad, pedig több kérője is akadt.

– Én októberben lehetőséget kaptam a klubtól, és úgy gondolom, hogy ezzel a lehetőséggel éltem, már év végére látszódott, hogy lehet egy jó csapatunk. Télen az én javaslatomra sok új játékos érkezett a csapathoz, gyakorlatilag szinte minden kérésemet teljesítették annak érdekében, hogy a klub első osztályú lehessen. Ezt követően egy nagyon szép tavaszunk volt, kimagasló eredményeket is elértünk, mondhatni az élet napos oldalán voltunk kb. május közepéig, amikor beütött a krach. Tudom, hogy a mai professzionális futballban nincs nagyon helye az érzelmeknek, de szeretnék visszaadni a klubnak abból, amit kaptam. Lett volna lehetőségem más klubokhoz is elmenni, de egyrészt a szurkolók is nagyon megszerettek engem, ráadásul idegenként, megdöbbentő mennyi megbecsülést kapok a Szpari-tábortól. Én kimondottan jól érzem magam Nyíregyházán. Egy kissé most árnyékba kerültünk, de ahhoz, hogy újfent a napos oldalon legyünk, úgy gondolom az én segítségemre is szüksége lehet a csapatnak. Én most csakis a klub érdekeit nézem, és a sajátjaimat a háttérbe szorítom.

– Már a munkát is elkezdte a következő szezonra, folyamatosan egyeztet a játékosokkal. Kikre számíthat, hogy halad ez a vonal?

– Igen, sajnos nincs helye annak, hogy nyalogassuk a sebeinket, mert akkor aztán tényleg belesüppednénk a mocsárba. Teljes mellszélességgel azon vagyunk, hogy a csapatot egyben tartsuk, NBIII-as szinten egy kiemelkedő keretet szeretnénk létrehozni. Az összes játékossal egyeztettem. Megértem azokat a játékosokat is akik magasabb osztályban szeretnének szerepelni, de az talán egyre biztosabbá válik, hogy a csapat magja itt tartható. Szeretnénk néhány légióst is megtartani, ami azért elég nehéz feladat lesz. Beszélgettünk Révész Bálint tulajdonosúrral, és egyszerűen nem eshet meg az, hogy ne jussunk föl, és ehhez légiósokra is szükség lehet.

– Hogyan készülnek majd a következő szezonra, főként úgy, hogy még a pontos menetrend sincs meg? Miket kell mindenképp figyelembe vennie?

– Hát elég faramuci és döbbenetes dolgok történnek körülöttünk. Nekem megvolt az összes tervem a felkészülésre, már az edzőtábort is megszerveztük, és hát ugye az első osztályról volt szó. Most ugye a harmadosztályra készülnénk, de azt sem tudom, hogy mikor lesz az első mérkőzés és ennek fényében nem tudom, hogy mikor kezdődik meg a felkészülés. Elvileg hamarosan fogunk kapni egy e-mailt, hogy mikor kezdődik a bajnokság, addig a felkészülést azért el lehet kezdeni, de azt kronológiailag nem tudjuk sehova elhelyezni, és csak magamban tudok tervezgetni.

– Az NB III-ban akár olyan csapatokkal küzdhetnek meg, mint például a Kecskemét, Pápa, Pécs. Mire számít, mik a célok, tervek a Szparival?

– Én annak idején edzősködtem a harmadosztályban, és lehet, hogy hibáztam, de megmondom őszintén az utóbbi időben nem igazán kísértem figyelemmel az ottani dolgokat, nem tudom, milyen viszonyok uralkodnak. Mivel az NB I-ből és az NB II-ből is kerülnek oda csapatok így elég valószínű, hogy egy erősebb bajnokság lesz, de egyelőre még nem érzem, hogy milyen játékerőre lehet szükség a feljutáshoz, viszont remélem, minél előbb körvonalazódik a helyzet.

– Mint játékos és edző is számos klub alkalmazottja volt, elég nagy rálátása van a magyar labdarúgásra, sőt, külföldi (német, osztrák, skót) tapasztalatokat is szerzett. Hogyan látja ezt a 12 csapatos bajnokságot, ez az új rendszer fellendítheti a magyar labdarúgás színvonalát?

– Az én jelenlegi szempontomból, lehet furcsán hangzik, de úgy gondolom, hogy van létjogosultsága. Ha kevesebb csapat van, akkor a jobb játékosok is kevesebb helyre koncentrálódnak, viszont az, hogy öt fővárosi csapat lesz, nem biztos, hogy egészséges. Az irányvonal ettől függetlenül kimondottan jó, játszottam 10–12 csapatos bajnokságokban Skóciában, Ausztriában, és azt gondolom, hogy Magyarországon a 12–14 csapat abszolút alkalmas. Úgy érzem, hogy most talán van valami remény a magyar futball fellendítésére.

– A mai magyar labdarúgást hogyan látja?

– Amit talán kevesen tudnak, hogy a körülöttünk lévő országokban – egyedül Ausztria kivételével – rengeteg gond van, infrastrukturálisan, financiálisan egyaránt. Ebből a szempontból nálunk másképp alakul helyzet, hiszen rengeteg pénzt invesztálnak a magyar fociba, mind infrastrukturálisan, mind a szervezet felépítésére. Viszont ezzel párhuzamosan most már el kéne érnünk azt, hogy a rengetegszer kitárgyalt, elemzett akadémiákról, azok a bizonyos tehetségek kikerüljenek. Egyrészt lassan már rend lesz a magyar fociban, de lássuk be, hogy még mindig nincs sok jó fiatal játékos. Ezen kéne változtatni, hiszen a pénz önmagában nem elég, szakértelemnek is párosulnia kell hozzá. Ha ez a kettő találkozik, akkor talán néhány éven belül kilábalhatunk ebből az elég tartós hullámvölgyből.

– A felnőtt magyar válogatott kulcsfontosságú mérkőzés előtt áll, hamarosan a finnekkel csapunk össze idegenben. Mit vár a mérkőzéstől?

– Egyértelműen sikert. Ha sikerülne a győzelem Finnországban, óriási lépést tehetnénk abba az irányba, hogy legalább a pótselejtezős helyet elérjük. Meg kell jegyeznünk azonban azt is, hogy a felnőtt válogatottunk egyre idősebb lesz, és egyelőre nem látom a fiatal U20-as és a felnőtt csapat közötti átmenetet a nagyjából 26 év körüli korosztályt, amire a csapatoknak általában támaszkodnia kéne.

– Mi lenne a célszerűbb, vegyíteni a két korosztályt, vagy inkább a fiatalokat egyben tartani és belőlük egy A-válogatottat faragni?

– Először várjuk meg, hogy mi lesz a mostani felnőtt válogatottal. Ha valamiért most nem sikerülne a kijutás, akkor talán azt javasolnám, hogy inkább az U20-asokra kéne építeni, hiszen ahogy láthatjuk, van bennük potenciál.

– A soron következő Európa-bajnokságra kijuthat a magyar válogatott?

– Nem vagyok jós, de azt gondolom, hogy ekkora esélyünk már régen volt, annál is inkább, mert az utóbbi időben egész jól szerepeltünk. A sorsdöntő mérkőzések most következnek, a finnországi idegenbeli, illetve a hazai románok elleni összecsapás. Én reménykedek benne és szurkolok, hogy ki fogunk jutni, látok arra reális esélyt, hogy végre már mi is megéljük, hogy egy nemzetközi eseményen szerepelhessünk.

– Kicsit térjünk még át az Ön edzői karrierjére. Nagyjából öt-hat éve dolgozik edzőként, hogyan érzi magát ebben a pozícióban?

– Én elkezdtem az edzői pályára való felkészülést különböző licencek elvégzése formájában, de eleinte igazából nem tudtam, hogy szeretnék-e edzősködni. Egy elhunyt barátom, Kutasi Róbert kért föl arra, hogy legyek edző, és attól pillanattól kezdve, mikor első alkalommal beléptem az öltözőbe, mint vezető, bele szerettem ebbe a munkába és csak ezzel szeretnék foglalkozni, ezért is szereztem meg a Pro licencet. Kicsivel más módszerekkel dolgozok, mint ami Magyarországon megszokott, de azt gondolom, hogy szép jövő előtt állhatok.

– Mik a tervei a karrierje során? Mik a legfőbb céljai?

– Aki ismeri a pályafutásomat, tudja, hogy van két kedves klub az életemben, mindenki tudja melyik ez a kettő, és majd egyszer szeretnék ezeknél edzőként dolgozni. És talán minden edzőnek egyetlen fő célja lehet, akármilyen csapatnál, nemzetnél dolgozik,mégpedig az, hogy szövetségi kapitány legyen és hát ez nyilván nekem is egy nagy álmom.

magyarlelato.com