Magashegyi Underground a VIDOR-on

– Többször jártatok már Nyíregyházán. Mik a tapasztalataitok az itteni közönségről, a városról?

Szepesi Mátyás: – Kedves, nyitott közönséggel találkoztunk minden alkalommal, többeket már személyesen ismerünk azóta, vannak köztük olyanok is, akik a legváratlanabb helyeken bukkannak fel Magashegyi koncerten. Ezekért a dolgokért nem tudunk elég hálásak lenni soha.

Bocskor Bíborka: – Igen, az embereken túl nagyon szeretjük a város főterét is.

– Milyen dalokkal készültök a VIDOR Fesztiválra?

Szepesi Mátyás: – Mivel néhány hónapos a „Talált Tenger” lemezünk, ebben az időszakban természetes, hogy az új „gyermekeinken” van a fókusz, de persze a legnépszerűbb dalainkat sosem hagyjuk otthon.

– 10 éves jubileumot ünnepeltek, hogyan értékelitek ezt az időszakot?

Bocskor Bíborka: – Rengeteget tapasztaltunk, szinte csak elsurrant velünk ez a tíz év. Amikor első dalunk, a Szeplős váll megjelent, és Gróf Balázs elkészítette a videoklipjét, abban az időszakban virtuális zenekarként szándékoztunk létezni. A dal sikere viszont komoly koncertigényeket hozott pillanatok alatt, úgyhogy lehet, hogy első és utolsó olyan zenekar vagyunk, akik három dallal álltak színpadra koncertezni. Azóta ott maradtunk, az alkotáson túl legtöbb időnket koncertezéssel töltjük, és nagyon szeretjük, úgyhogy innen is köszönjük a hallgatóinknak, befogadóinknak, hogy támogatnak.

[REKLAM]

– Melyik volt a legkedvesebb/legfurább koncertélményetek?

Szepesi Mátyás: – Megszámlálhatatlan van. Számomra a váratlan pillanatok, helyzetek a nagy élmények, egy-egy fontos "tét" koncertnél akkora a rákészülés és az izgalom, hogy a megélésére sokszor nem marad energia. És mivel egy másfél órás koncertért gyakran ülünk 7-8 órát a turnébuszban (egy erdélyi koncert kapcsán ez lehet oda-vissza 24 óra is), ezért az útközben ért élmények-energiák legalább olyan fontosak, mint maga a koncert.

Bocskor Bíborka: – Igen, szinte több időt töltünk egymással, mint a családunkkal. Működik a kölcsönös inspiráció, figyelem, érzékenység, humor.

–Több albumotok megjelent már. Vannak olyan dalok, amik lemaradtak róluk?

Szepesi Mátyás: – Igen, mindig van egy szórás, de ez az alkotó folyamat természetes velejárója... Máriusz nemrég kiszámolta, hogy koncerteken eddig több mint ötven Magashegyi dal hangzott el. Számunkra eddig mindig fontos volt, hogy ne csak dalokra, hanem az albumra magára koncentráljunk, ami nem illett ezekre vagy nem volt épp olyan készültségi állapotban mint a többi dal, lemaradt.

Bocskor Bíborka: – Van mindig egy elképzelésünk, hogy milyen dalokat, milyen hangulatokat bontunk ki egy-egy koncerttel vagy egy koncert periódussal, így vannak, voltak olyan dalok, amik kikerültek a repertoárból, ezeket vagy gegből hozzuk vissza, vagy idézőjelként, vagy vannak olyan dalaink, amik egy ülős koncerten nagyon jól működnek, de egy fesztivál konstellációjába nem illeszkednének bele.

– Ha lenne egy kívánságotok, hol szeretnétek fellépni?

Szepesi Mátyás: – A meghatározó koncerthelyeken mind rendszeresen megfordulunk. Vonzanak az izgalmas helyszínek, a természetközeli bulik. A felvidéki Gombaszögi Tábor új helyszínre költözött, egy domboldalra, egy óriási bányával szemben, na az például eléggé beégett a nyáron, bármi hasonló jöhet!

Bocskor Bíborka: – Nekem sok koncertálmom volt-van, például állatkertben állatoknak játszani, vagy régi lepukkant templomokban, vagy nagy órajavító műhelyben, ahol sok óra kattog folyamatosan, vagy temetőben (nevet), vagy olyan helyeken, ami nem annyira konvencionális. Külföld felé is kinyitnám magam, magunkat a közeljövőben.

Bruszel Dóra