Az olykor magyar Alain Delonnak titulált sármos művészünknek nagyon zsúfolt volt a naptára az előző évadban (négy bemutatója volt a Vígszínházban), s nem lesz ez másként a következőben sem, hiszen mindjárt két premierrel indít. Ez az oka, hogy számos nyári felkérést visszautasított, köztük szabadtéri teátrumi előadásra és tv-felvételre szólót is. Úgy érezte, szüksége van a pihenésre, a feltöltődésre. Ezért is tarthatjuk különösen megtisztelőnek, hogy a dalszínház hívásának eleget tett.

– Két csodálatos hetet töltöttem a feleségemmel együtt Andalúziában, meglátogattuk a Balaton partján nyaraló barátainkat, rengeteget teniszeztünk Szacsvay Laci barátommal… – sorolta lelkesen. – Különösen nagy öröm számomra, hogy sok verset írtam, amelyek mások mellett megjelennek a következő könyvhétre a tervek szerint. Ez lesz a hatodik kötetem, aminek több mint a felével elkészültem, így aztán muszáj most már befejeznem. Tíz éve jelent meg a legutolsó, Az elűzött álom, amelynek anyagán alapuló estemet szombaton Nyíregyházán, azt követő napon pedig Nagyváradon mutatom be. Ebben kronológiai sorrendben következnek a versek, s közben beszélek magánéleti, szakmai dolgokról, melyek ihlető pontjai a költeményeknek… Ezáltal azok könnyebben befogadhatókká válnak, mintha csak egymás után mondanám őket, s tapasztalatom szerint a közönséget érdeklik ezek a civil megnyilvánulások.

[REKLAM]

Mint megtudtuk, Az elűzött álom cím az egyik verséből kivett rész, ugyanis az ember egy idő után elűzi az „álmait”, a rideg valóságot próbálja a maga számára a lehető legkedvezőbben megélni. Ez vagy sikerül, vagy nem. Ez egy válogatott kötet, amibe a korábbiakban szereplő művek közül a szívéhez legközelebb állók kerültek be. Az est programjában ugyanakkor néhány újabb ópusza is szerepel, vagyis frissül az anyag. A mostanában készült költeményei a jelenlegi lelkiállapotát tükrözik, reméli, hogy hitelesen és felfoghatóan. Bár tervezte korábban, hogy prózát is ír, de ez eddig nem valósult meg, jóllehet nem mondott le róla, ám olyan erővel jöttek elő lényéből a költemények, hogy ezeket muszáj volt kötetbe foglalni. Sok szabadvers akad közöttük, ami talán átmenetet képez a műnemváltáshoz.

– Minden versemet vállalom, ha úgy tetszik, szeretem; a „gyermekem”, a szüleményem. Nagyon sok versről van szó, így aztán nem tudok kiemelni közülük egyet sem. Az írás egy nagyon egyszerű, ugyanakkor roppant bonyolult dolog. Az ember egy nagyon különleges állapotba kerül, amikor képes a dolgok mögé nézni, s előbányászik az életéből olyan érzéseket, szituációkat, gondolatokat, amelyek részben valóságosak, részben fiktívek. A mű akkor érdekes, ha meglepi az olvasót, úgyhogy ne csodálkozzon azon, ha a verseimben olyan hangulatokat talál, amiket nem feltételezett rólam! Vannak bennem ilyen érzések is, s nem vagyok olyan, mint amilyennek átlagosan a nagyközönség tart.

A lenyűgöző orgánumú művész Churchilltől Ózig, Wolandtól Caligula helytartójáig számos karakterré válhat a színpadon, ezen az esten azonban nem kell más „bőrébe bújnia”. Önmagát adhatja: Lukács Sándort, az embert, akinek arcát jóllehet évtizedek óta ismerjük, akinek lényéről mégis keveset tudunk...

Sz. Kántor Éva

(Fotó: internet)