Laskai Martin, a sokoldalú képzőművész
Laskai Martin a Nyíregyházi Művészeti Szakközépiskola grafika szakos növendéke. A 16 éves nyíregyházi fiú képzőművészeti irányultsága már óvodában megmutatkozott, tehetségére pedig egyre többen figyelnek fel. A tavalyi évben elnyerte a Színes vonal alkotói pályázat első helyét – többek között erről mesélt beszélgetésünkkor, és abba is beavatott, milyen érzés életre szóló tetoválásokat készíteni.
– Már gyermekkorodban szerettél alkotni. Melyik volt az első olyan rajzod, amire te is szívesen emlékszel vissza?
– Mindig vonzott a rajz és maga az alkotás világa és már egészen kicsiként jártam rajzversenyekre. Az általános iskolát Zala megyében, Gelsén végeztem, ahol alsó tagozatban egy országos rajzversenyen eredményesen szerepeltem, és több láda gyümölcs volt a nyereményem. (nevet) Ide egy olyan különleges munkával neveztem, melyben emberi portrét gyümölcsökből rajzoltam meg.
AZ ALKOTÁS SZÁMÁRA ÖNKIFEJEZÉS
– Milyen alkotási technikák tartoznak a kedvenceid közé?
– Széles a skála! Leginkább a grafikák, mint például a rézkarc és a linómetszés vonz. Valamint nagy kedvencem a hagyományos rajzolás, illetve a vízfestést is kedvelt technikáim közé sorolnám.
– Mi inspirál egy-egy kép megalkotásakor?
– Általában mindig a fantáziámra hagyatkozom az alkotási folyamatban. Amikor tájat vagy portrét készítek, próbálok megfigyelésekkel dolgozni. Engem a rajzolásban vagy a festésben mindig is vonzott valamilyen különös erő. Azt hiszem, ezzel tudom kifejezni magam, megmutatni, hogy ki is vagyok én.
HAGYOMÁNYOS ÉS MODERN MŰVÉSZETEK
– A Színes vonal alkotói pályázaton első helyezést értél el. Mesélj az ide készített munkádról, és arról, hogy milyen érzés volt az elismerés!
– Erre a pályázatra tussal dolgoztam, krokikat készítettem termésekről és gyümölcsökről. A munkám lényege az volt, hogy hullámos vonalakból rajzolódjon ki a végső kép. Nagyon örültem az elismerésnek, hiszen ez azt bizonyította nekem, hogy másnak is elnyerte a tetszését az alkotásom. És ez eszméletlenül nagy örömmel töltött el. (mosolyog)
– A hagyományos művészi módok mellett a tetoválások világa is vonz. Milyen érzés számodra valaki más bőrét alkotófelületként kezelni?
– Mostanában sajnos időhiány miatt nem készítettem túl sok tetoválást, de tervezem, hogy újra belevetem magam. Eleinte ijesztő dolognak tűnt, hogy bőrfelületen alkossak, de ez a félelmem hamar elillant. A tetoválógép olyan számomra, mint a ceruza, mind a kettővel alkotok, semmi sem különbözteti meg őket egymástól. Az egyik kedvenc munkámat anyukámnak készítettem, 14 évesen.
IZGALMAS JÖVŐ VÁR RÁ
– Hogyan tervezed a jövődet, a művészetek területén képzeled el magad?
– A rajzolással és a tetoválással is szeretnék foglalkozni a későbbiekben – az utóbbira viszont csak hobbiként tekintek. A középiskola után szeretnék továbbtanulni, és animációval vagy belsőépítészettel foglalkozni.
Farkas Fanni
