„Lakodalom, sokadalom, nincsen akkor beteg asszony!” Állandó kiállítás a Múzeumfaluban

 „Lakodalom, sokadalom, nincsen akkor beteg asszony!” Állandó kiállítás a Múzeumfaluban
Fotó: Sóstói Múzeumfalu

Hajdanán nemcsak az érintett családok, hanem az egész falu számára kiemelkedő ünnepi alkalom volt a lakodalom. Ilyenkor még az ágyban fekvők is felkeltek, hogy megnézzék az utcán muzsikaszóval, nótázva vonuló, jókedvű násznépet, és főként a lagzi főszereplőjét, a menyasszonyt. A Sóstói Múzeumfalu állandó kiállítása - az Anarcsról áttelepített ház utcai szobájában- ennek az izgalmas eseménynek, a régi falusi lakodalmaknak a hangulatát idézi fel.

 

-Új állandó kiállításunk a 20. század eleji, régi falusi lakodalmak hangulatából nyújt ízelítőt: az Anarcsról áttelepített ház utcai szobájában a lagzira való készülődés egyik utolsó mozzanatát, az asztalok terítését mutatja be. A háziak a szoba földjét sárga homokkal szórták fel, ahogyan az a jeles alkalmakon szokás volt. A szobából kihordták a bútorokat, és az asztalokat U-alakban rendezték el. A bejárati ajtóval szemközti főasztalnál terítettek a menyasszonynak és a vőlegénynek, akik hagyományosan egy tányérból ettek. Az ő asztaluknál kaptak helyet a lakodalom legfontosabb vendégei, a násznagyok a feleségeikkel, az örömszülők és az esketést végző lelkész. A korabeli népviseletbe öltözött asszonyok már felrakták az asztalokra a tányérokat, evőeszközöket, a felszeletelt kenyeret, a vizeskancsókat, pálinkás üvegeket. Nagy demizsonban kitöltésre vár a vacsorához felszolgált vörösbor. A fiatalasszony kantusba öltözött kislánya (a sötétebb ruhás nagymama unokája) a lócák között lábatlankodik: inkább játszogat, mintsem segít a felnőtteknek. A teljes díszbe öltözött vőfély éppen a kínálgatásra szolgáló fakulacsot készül borral megtölteni. Mellette egy széken tisztségének jelvénye, a pántlikákkal és szőttes kendőkkel teleaggatott vőfélybot. A vőfély mögötti, mennyezethez erősített rúdon szebbnél szebb szövött vagy hímzett díszítésű háziszőttesek, népi nevükön kendők láthatók. Ezek egykor a lakodalmak nélkülözhetetlen kellékei voltak. Az úgynevezett osztókendőket a násznép tagjai között osztották szét, innen a nevük. A gazdagabb díszítésű vőfélykendőt a vőfély botjára vagy ruhájára tűzték rá, így jelezvén, hogy viselője a lakodalom fő irányítója és szertartásmestere. A megfogadott cigánybanda már bekészítette a sarokba a hangszereit – a hegedűt, a hordozható kiscimbalmot és a nagybőgőt –, hogy muzsikájával végigkísérje a vacsorát és az azt követő mulatságot. A kiállításba belépőket „ők” fogadják ízes nyírségi és szatmári csárdásokkal, táncdallamokkal- olvasható ajánlásukban.