A kellemes időtöltést biztosító program középpontjába olyan szakközépiskolás diákok kerültek, akik az őket tanító mesterek támogatásával igyekeztek tányérról tányérra szemléltetni, mi mindent tanultak az idők során, közel két éves gyakorlati képzésük alatt.

A Szakképzési Centrum és a Sipkay célja a színes rendezvénnyel az volt, hogy a duális szakképzésben résztvevőkkel szorosabb viszonyt alakítsanak ki, és bemutassák, hogyan lehet nehézségek nélkül a tanulóknak bekapcsolódni a munka világába.

További képekért kattintson a fotóra!

Az est meghívottai között üdvözölhettük a Szakképzési Centrum iskoláinak igazgatóit, a Megyei Kereskedelmi és Iparkamara dolgozóit, a megyei és országos Gasztronómiai Szövetség tagjait, a vendéglátó szakközépiskolával szoros kapcsolatban lévő gazdálkodó egységek vezetőit, az iskola szakmai nagyköveteit, valamint a sajtó képviselőit. Összesen harmincnyolc diák és húsz mester dolgozott fáradhatatlanul azon, hogy minden a helyes sorrendben, tökéletes állapotban kerüljön fel az asztalra.

A vacsoraesten a két moderátor diák bevezető szavaival hangolódhattak a vendégek az egyes fogásokra, és segítségükkel engedhettek teret a kulináris élvezeteknek és bővíthették tudástárukat a következő fogással.

Határtalan ízharmónia

Az elsőként felkínált különlegesség, a medvehagyma-krémleves kacsamorzsákkal, biztosan mindenkit meglepett, de ahogy sorjában haladtak előre, már-már megszokottá vált a vendégek számára, hogy minden megjegyezhetetlen nevű ételt egy újabb rafinált gondolatba tekert fogás követ. Ez azonban csak még kíváncsibbá és persze éhesebbé tette a teremben üldögélő, türelmes hallgatóságot. Hamar kiderült, abszolút megérte várni! A menükártyán mindenki örömére helyet kaptak mind a magyar, fűszeres ízek, mind pedig a tányérokat, szíveket és tereket meghódító, pikáns, egzotikusan, odaillően édes, vagy éppen a tenger gyümölcseiből kínált falatok. A résztvevők megkóstolhatták a Szent Jakab kagylót, fetás, gyömbéres rizottó ágyon, rákfarokkal tálalva, amit spárgával és citromos vajmártással "bolondítottak meg" a szakácsok. A látogatók felszúrhatták villáikra a főételt, a chilis mogyorós bundában sült sertés pecsenyét is, csak úgy, mint az édesburgonya szuflét, és mindezt belemárthatták a kakukkfüves jus-be, amit a pecsenye sült zsírjából készítettek.

A tokaji sem maradt le az étlapról

A vacsoravendégeknek kétségkívül az az érzése támadt, míg tányérjukat szemlélték, rajta az extrakülönleges ételekkel, hogy művészi alkotásokkal találkoztak. Különös élményt adott, amikor a főétel jérceszárnytövére, vagy a vörös sóska és a gránátalmás-málnás chutney közé tévedt az evőeszközük: onnantól kezdve ugyanis nem volt megállás! Minden falat egyedülálló ízélményt adott. Ezt pedig egy könnyed, üde, szénsavas kísérő tette teljessé, a Teleki rosé. Igazi ízorgia! Nem csak az ínyencek, de a hagyományos ízek kedvelői sem maradtak üres gyomorral. A négyfogásos vacsora után még egy ideig a székhez láncolva ült a társaság, vidáman kortyolgatva azt a kiváló, elegáns tokaji szamorodnit, amit a pincérek az utolsó fogás, az újragondolt vargabéles mellé töltöttek ki.

Mesterek és tanítványaik büszkék lehetnek, hiszen bebizonyították, mennyire magas színvonalú szakmai munkát végeztek.

Minya Noélia

9. C osztályos tanuló

(Fotó: Szarka Lajos)