Gyerekkorában barackmagból faragott formákat, és régi pénzeket gyûjtött. Mûvészetbarát családban nõtt fel. Gulácsról Nyíregyházára jártak kiállításokat látogatni. Számos ösztöndíjat, díjat nyert, és jelentõs tudományos-szakmai-közéleti tevékenysége is. Nagy Lajos Imre, a Szabad Mûvészetek Doktora In Vitro címû kiállítása november 26-áig látogatható a Városi Galériában.

– Az intézmény éves kiállítási tervében szerepelt, hogy megmutathasson mindent, amit az üvegszobor mûfajában alkotott.

– A cím nemcsak a kiállítás anyagára, az üvegre utal, de jelzi azt a kísérletezõ folyamatot, mely akár lombikban is születhetett volna. Régi történet! Egy szalonnasütés alkalmával keveredett véletlenül sörösüveg a parázsba, s lett amorf alak belõle. Ez lett a tapasztalat. Aztán egyszer csak elém állt egy hallgató, hogy õ üvegszobrot szeretne készíteni. Mondtam neki, hogy rendben, bár én nem értek hozzá, de próbáljuk meg! Csináltunk akkor a fõiskolán néhány munkát. Nem volt szobor, viszont jól nézett ki. Ma sem tudom, hogyan csinálják az üvegesek, ez a saját technológiám. Nem érdekel a kémiája.

– Eltervezte, hogy mit ábrázol majd az üvegszobor, vagy valahogyan sikerült, és abba belelátott egy témát?

– Persze, csináltam egy formát, arról vettem negatívot, és beletöltöttem az üveget. Kísérleteztem hogyan olvad meg, hogyan kapcsolódik egymáshoz két szín, és innen már tudatosan alakítottam a formát. De az üveg furcsa és kiismerhetetlen anyag. Tehát ketten csináltuk. Egyszer kevésbé volt olyan, mint amit kigondoltam, máskor meg sokkal jobb lett.

– Valószínû, hogy minden tüzes dolog ilyen, így mondják a zománcosok is.

– Az üveget a fény is érdekessé teszi. Minden megvilágításban másként viselkedik.

– Errõl vall a Kék üvegtorzó, a Szindbád tábla, a Keleti kapu, a Lélek-zet, vagy az Õselemek sorozat, meg a többi. Dolgozott Ön az üveg és a bronz mellett papírral is. Évekkel ezelõtt talán épp a szomszédban, a Pál Gyula Teremben állított ki festett papírmasékat.

– Szabó Laci kollégám hozott egy zsák papírport. Érdekelt, hogy mit lehet vele csinálni. Az is teljesen egyedi dolog volt.

– Utolsó bronz munkája?

– Épp tegnap készült el egy vert érem, melynek egyik oldalán a kuruc Vay Ádámot, a másikon pedig a vajai kastélyt ábrázoltam. Most dolgozom a „Széphalomért” Alapítvány és a Magyar Nyelv Múzeuma újabb érmén.

– Szobor?

– Ha a mellszobrot is szobornak tekintjük, szeptemberben avatták a Miskolci Egyetem Konfucius Intézete megbízására készített munkámat.

– 2001-ben került Az államalapító szobra a Nyíregyházi Egyetem parkjába, és 2014-ben állították fel Nyíregyháza belvárosában a Kommunista diktatúra áldozatainak emlékmûvét. Két merõben külön világ!

– Szívesen csináltam mindkettõt, bár valóban egészen más volt a két munka. Ez utóbbi is megérintett. A nagybátyám szerencsére csak Taskentig jutott, de a nagyapámat is elhurcolták.

– Szobrász vagy érmész?

– Szobrász vagyok, aki érmet is készít. Bár vannak olyan helyek, ahol az érmészek nem szobrászok. Például a Bécsi Akadémián külön érmészképzés van. A mesterséget mindenki saját maga tanulja meg, s megkeresi azokat az embereket, akik segítenek neki. Én a mûvészetben autodidakta vagyok, bár érmészetbõl még doktorátusom is van. Medgyessy Ferenc, az egyik legnagyobb szobrász orvos doktor volt. A képzõmûvészet ezen ága nem könnyen mûvelhetõ dolog. Igencsak elszántnak kell lenni!

Matyasovszki Edit