Kellenek a grundok, ahol hősök születnek

A Móricz Zsigmond Színház közelgő premierje, A Pál utcai fiúk körül már most vibrál a levegő. „Nincs is más tervem, mint ezt a művet szolgálni, lehetőségeit végletekig kiaknázni; néhol forgószelet előidézni, majd hagyni megnyugodni, s csak hallgatni a csendet, ami a fiúk után maradt a grundon.” Nagy Norbert, a darab rendezőjének, egyben koreográfusának a gondolatsora mindent összesűrít a darab születéséről, de érdekes részletekkel szolgál Kerék Benjámin és Tar Dániel, akiket Boka, illetve Nemecsek szerepében láthatunk majd.

– Immár 120 éve töretlen tisztelet és rajongás veszi körül ezt a regényt, ezt a történetet, amely több generációnak is meghatározó élmény. Másképp fogadja ilyenkor a szerepét a színész?

Kerék Benjámin: – Mindenképpen újraélhetjük mi is a gyerekkorunkat és óhatatlanul összehasonlítjuk a jelenkorral. Szerintem a mi generációnk az, amelyik egy kicsit még beleszületett a darab miliőjébe, nekünk még különleges értéket jelentett egy vágyott focilabda, mi még küzdöttünk érte. Voltak csetepaték, konfliktusok, és persze közben ezt helyén kellett kezelni. Megérint az is, hogy a gyerekek azok, akik leginkább tudnak egymásnak ártani, még akkor is, ha sokszor nem is gondolják komolyan. A játékot mindig valóságnak élik meg, és nagyon komolyan veszik.

Tar Dániel: – Nekem nagyon imponál az, hogy visszamehetek egy olyan korba, ahol hús-vér emberekre, csapatokra épült a játék, még egy darabka földért ment a küzdelem, és nem Playstation ’26-ért vagy drágábbnál drágább telefonokért. Azt is megélhetjük benne, milyen az, ha valaki kiáll amellett, amiben hisz és megharcol azért, ami az övé, ha szembesül azzal, hogy vannak árulók és vannak, akik tűzön-vízen át kitartanak a fogadalmuk, a barátaik mellett. Minden korosztály számára egy örök tükör ez a történet, amelyben ezek a srácok vérig képesek küzdeni azért, amiben hisznek.

– Többször is megfilmesítették a regényt, Fábri Zoltán 1969-es feldolgozásának a hangulata, képvilága a legismertebb, legnépszerűbb. A közelgő premier előtt milyen kulisszatitkot lehet elárulni a nyíregyházi adaptációról?

T. D.: – Az mindenképpen látszani fog, hogy mind lelkileg, mind fizikailag sokat követel, de egy nagyon jó vezetőnk van ehhez, aki erre a teljes erőbedobásra egy gyönyörű, egyedi világot épített föl, ezt ígérhetem. A képi világ legyen meglepetés, de izgalmas lesz. Amikor a próbákon túl voltunk az első felvonáson, leültem a színpad hátsó sarkába, csak néztem magam elé, hogy hú, ez kemény, de nagyon jó irányba megyünk.

K. B.: – Az első öt perc után valóban már csatakokban folyik rólunk a víz, s kapkodunk a levegő után, de a mi csapatkapitányunk most egyszerre rendező és koreográfus is, aki jó ízlésvilággal teremti meg a darab magával ragadó atmoszféráját. Nekem külön élmény, hogy a koreográfiák nem üres táncok, azok is mesélnek. A gesztusértékű mozdulatok sora egy-egy jelenetként értékelhetőek, és szervesen épülnek be az egész darabba, ráerősítve a prózai részekre is.

– Két merőben eltérő karakter: Boka igazi vezető, Nemecsek egy közlegény, akinek mindenki parancsol. Mégis a kettejük kapcsolatában rejlő különös erő, érték teszi teljessé a történetet. Ad ez valamilyen plusz kihívást nektek?

T. D.: – Sokat segít ebben az, hogy kettőnk között egyébként is megvan a kellő fúzió, talán nem véletlenül kell ezt a külön történetet nekünk visszaadnunk. Sokat elárul, hogy egyelőre nem megy könnyek nélkül előadni a halál felé menetel dalát, és ebben is benne van az erős lelki kapcsolat, ami csak áldásos lehet. Ha Nemecseket nézem, nálam felötlik az én gyerekkorom, éppen ebben a korban sokat kellett küzdenem azért, hogy észrevegyenek. És most már azon is eltűnődöm, hogy a kisfiam vajon megtalálja-e majd a helyét ezekben a közegekben, megtanulja-e a saját hibáiból azt, amit kell...? Ez a darab nekem most mindenképpen rendkívüli találkozás.

K. B.: – Boka karakterének megformálásában picit küzdök azzal, hogy koraérett, nehéz terheket cipel, pedig ő is szeretné megélni a gyerekkorát. Érdekes, hogy a próbafolyamatban volt egy pillanat, amikor a rendezőnek jeleztem, olyan egyedül érzem magam, de mondta, ez így van jól. Boka apafiguraként jelenik meg Nemecsek számára, de a cselekmények hatására megfordul a viszony. Sokat tanul Nemecsektől, akire egyszer csak elkezd fölnézni, mert olyan példamutatással szolgál hűségből, hovatartozásból, bátorságból, hogy azt felismerik a Pál utcai fiúk, majd a Vörösingesek is. A tiszta lelkű és értékrendű ember az ellenfelei tiszteletét is kivívja.

– A regény mély üzeneteit az egész világon megértették, ezért is fordították le 32 nyelven. De mit üzen a világnak ma Boka és Nemecsek?

T. D.: – Mindegy, melyik korban élünk, az örök példa, ahogy egy látszólag csenevész, gyönge gyerek iszonyatos akaraterővel küzd, hogy egyenrangúként kezeljék, s közben egy árulás traumájával is megbirkózik. A lázas forrongása csap át abba, hogy egy közösség leggyöngébbnek hitt tagjaként elmegy azokhoz, akiktől a világon a legjobban fél. Ez a fajta bátorság az, amit látnia kell minden gyereknek. Ez a darab segít meglátni a világot egy olyan új szemszögből, mint azelőtt soha, s közben gyermek és felnőtt is felismeri, mennyi mindent tanulhatnak egymástól, szóval, tettel és szavak nélkül. A jellem, a személyiség fejlődésében ez nélkülözhetetlen.

K. B.: – Mindenkinek meg kell hoznia a maga áldozatát azért, hogy egy közös értékrend és cél köré épülő csapat tagjává válhasson, s ehhez sokszor túl kell lépni önmagunkon. Ez a felismerés már a suliban, gyerekkorban elérkezik. Fontos, hogy legyenek követői a Pál utcai fiúknak, legyenek olyan közösségek, mint amilyeneket ők testesítenek meg, s hogy a követők lássák, éljék meg, milyen gyönyörűséges egy ilyen világ. Fontos, hogy idejében érjenek minket olyan élmények, amelyek a hovatartozás nagy dilemmáiban valódi kapaszkodót adnak. Korunk egyik legnagyobb veszélye épp ez: a telefonokra, az internetre redukálódó kapcsolatok már bimbózó állapotában zúzzák szét az egyén identitását. Boka és Nemecsek 120 év távlatából is megvéd minket ettől.

(Szerző: Nyéki Zsolt)