A muzsika világának sokféle területét kipróbálta, hiszen a remek megélhetést biztosító vendéglátózástól indult, majd zeneiskolában a zongora rejtelmeibe vezetett be fiatalokat, hangszerboltot üzemeltetett, az évek során számtalan zenekarban játszott, zenét írt és koncertet szervezett, zenészként színtársulatokkal járta az országot és Nyugat-Európát... Az édesapja dobos volt, aki nem mindig kapott állást, ezért is ösztönözte „Paját” az édesanyja: legyen zongorista, mert arra mindig szükség van, s akár egyedül is boldogul. Az itteni tanárképzőn már munka mellett szerzett matematika–ének szakos diplomát, majd Debrecenben a zeneművészeti főiskolát is sikeresen abszolválta.

Zenélt Nyugat-Európában is

– Az önálló társulattal rendelkező nyíregyházi teátrum első igazgatója, Bozóky István alatt kerültem az itteni színházhoz – mondta el lapunknak. – Először doboltam, majd zongoráztam. A zenei vezetéssel 1985-ben bíztak meg, s kis megszakítással azóta is ez a feladatom. Egy ideig Pesten éltem, de visszavágytam Nyíregyházára. Az akkori igazgató, Verebes István azzal hívott vissza, hogy dohányozhatok a színpadon, csak jöjjek. Korábban együtt jártuk a Felvidéket egy műsorral, amelyben ő konferált. Abban a korszakomban játszottam Bécsben, és turnéztam egy színtársulattal Nyugat-Európában is.

Az Anconai zenei alapját más színházak is átvették

Szívesen emlékszik vissza a Senki sem tökéletes című zenés játékra, amiben négyfős zenekar kísérte a színészek énekét. Úgy véli, az Anconai szerelmesek első része is igen jól sikerült. A színházat abban az időszakban újították fel, ezért a művelődési központ alatti hangszerboltjában vették fel a zenei alapokat. Ezeknek akkora volt a sikerük, hogy más színházi berkekben is használták Székesfehérvártól Tatabányáig. Közben több CD elkészítésében is közreműködött, ami hozzájárult ahhoz, hogy a színház akkori igazgatója, Tasnádi Csaba megbízta előadások zenéjének komponálásával is.

[REKLAM]

Az özvegy Karnyóné volt az első, ami nagyon gyorsan elkészült, és jól sikerült. Szegeden és Erdélyben is sikerrel játszották Csokonai művét. Szinte az összes gyermekdarabba ő írta egy időben a dalokat. Egy vállalkozó felkérte: gyümölcslányokról írjon zenét. Az így készült lemezen „Paja” lánya, Tíciána énekelte a dalokat. Ezen anyag köré írt Tomku Kinga mesedarabot Jonatán és a többiek címmel, amit nagyon kedveltek a gyerekek még a budapesti Tháliában is. Készítettek egy anyagot Stevanyik Andrással Pregitzer Fruzsina számára is, ami a művésznő Varázsolok című műsorának, lemezének az alapját képezte.

Port nélkül is zengett a szabadtéri

– Az élő zenekar szerepeltetésének komoly anyagi vonzata van, ezért ezt csak ritkán engedheti meg magának a színház. A Csárdáskirálynő is kezdetben így csendült fel, a későbbiekben azonban le kellett róla mondani. Ennek az oka, hogy kicsi a színházunk, a pestiekhez képest mérsékeltek a helyárak, így a bevétel is lényegesen szerényebb. Amikor kezdtem a színházban, gyakran kísértem Csorba Ilonát és Simor Ottót. Ők képesek voltak „áténekelni” a szabadtérit. Egyszer ott próbáltunk, s szólt valaki, hogy Icukának a portjából vegyenek le, mert túlénekli a többieket, de kiderült, nem is volt rajta.

Közös munka MÁZS-zsal

Most kezdték próbálni a Bál a Savoyban című operettet. Gyakran eszébe jut, hogy ez volt Mészáros Árpád Zsolt első komoly zenei megmérettetése színházunkban. Állandóan jött oda hozzá, hogy gyakoroljanak, csiszolják az énekét. Pont 20 éve volt, innen indult a zenei karrierje, s később közös lemezeket és koncerteket is készítettek. A Hair is bizonyította, nagyon jól éneklő színészeink vannak, ha kellően kiválogatják őket egy szerepre. Fontos azonban, hogy mindenki a hangjának megfelelő műfajban szerepeljen, legyen az operett, jazz avagy musical. Mint elmondta, boldog embernek tartja magát, mert a zene végigkíséri az egész életét, azzal foglalkozhat, amit szeret, s szerencsés, hogy a hobbijáért pénzt is kap.

Sz. Kántor Éva