Jubileumi Ünnepség a Szent Miklós-Iskolában

A Szent Miklós-iskola a tanév eddigi eseményeit is a húsz éves évforduló jegyében bonyolította, ám december 6-án az egész délutánt betöltő ünnepséggel várták a vendégeket. A Szent Miklós-székesegyházban püspöki liturgiára gyűltek össze a diákok, pedagógusok, meghívott közéleti és egyházi személyiségek, valamint a fenntartó Nyíregyházi Egyházmegye képviselői. Az ünnepi szertartást három görögkatolikus püspök: Kocsis Fülöp metropolita, Keresztes Szilárd kiérdemesült püspök és Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök celebrálták. Homíliájában Fülöp érsek Szent Pál apostol a zsidókhoz írt levelének felolvasott szakaszát idézte újra, erre építve fel beszédét.

„A békesség Istene, aki Jézust, a mi Urunkat, a juhok nagy pásztorát az örök szövetség vére által feltámasztotta a halálból, tegyen készségessé titeket minden jóra, hogy teljesítsétek akaratát. Munkálja bennünk Jézus Krisztus által mindazt, ami kedves előtte.” Zsid13, 20

Ez a szakasz egész életünket magyarázza. „Szent Pál a békesség Istenéről beszél: az Isten békességben van, ő a békesség Ura, ezért bármily harc dúl odakint, aki az Istennel van, annak békesség lesz odabent, a lelkében is – tárta a hallgatóság elé a hitigazságot. A békesség Istenének nagy tetteiről már az Ószövetségben is olvashatunk, de Pál ezektől eltérően az Isten legnagyobb tettének tartja, hogy Jézust feltámasztotta a halálból. Ezzel legyőzte az emberiség ellenségét: a bűn zsoldját, a halált.”

„A békesség Istene az, aki meg tudja nekünk adni az életet, és mindazt, ami fontos – folytatta, ha mi nem is tudunk békét teremteni, az Isten képes rá. Mert megadta nekünk Jézus Krisztus által az új életet.” A mindennapok feladataihoz, a céljaink teljesítéséhez vagy mások elvárásainak való megfeleléséhez mi egyedül kevesek vagyunk, az Isten tesz készségessé minket erre, ő tesz minket késszé arra, hogy teljesítsük akaratát – tért vissza Pál szavaihoz a főpásztor. Fel kell ismernünk, hogy az ünnepelt iskoláért véghezvitt tettek is Isten akaratát tükrözik.

„Az első görögkatolikus iskola ez, amely a kommunizmus leomlása után nulláról építkezett újra: nemcsak az épületek, a tantermek, az eszméje is, jelesül, hogy a békesség Istene mindet meg tud valósítani.” Ebben az iskolában „az Isten országának kicsi mása valósulhat meg azért, mert rajtunk keresztül akarja megteremteni békéjét. Neki kell megköszönni az utat, amely ide vezetett minket” – fejezte be gondolatait a metropolita.

Ábel püspök köszönetét fejezte ki Szilárd püspök és Fülöp érsek atyáknak, hogy „készséges szívvel teremtettek ennek az iskolának helyet, teret és lehetőséget a működésre.”

A liturgia végén Kovács Csaba a Szent Miklós-iskola lelki igazgatója köszöntötte a jelenlévőket, Reményik Sándor szavait idézve örömmel konstatálta, hogy itt megvalósul a templom és az iskola egysége. Az általános iskola épületében ugyanis már korábban kialakításra került egy (Bodnár Attila atya által megálmodott) kápolna, melyet most, a szertartás után a liturgiát végző iskolaalapító, -építő és -fenntartó püspökök közösen szenteltek fel.

Az oltár körüli szolgálatot 15 paptestvér, a kántorizálás szolgálatát az iskola énekkara Szabadosné Majoros Gabriella énektanárnő vezetésével végezte.

Az iskolában a szentelés szertartása után vendéglátás majd egy gálaműsor következett. Az intézmény múltját és eredményeit felidéző gondolatok a köszöntő beszédeket, a gyermekek-felnőttek műsorszámait és a díjátadókat kötötték össze.

A gálán már együtt ünnepelt az intézmény pedagógusaival és gyermekeivel Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök is.

A színvonalas műsorban helyet kapott a Muzsika Zeneiskola fuvola kamarazenekara, a pedagógusok kórusa, a gyermekek szavalatai, az iskola diákjainak produkciói: a Miklós püspök életéről szóló jelenet, az 1. osztályosoknak a Vásárhelyi László Művészeti Iskolával közös produkciója, a klarinét kamarazenekar muzsikája, a Glória Kicsinyek Kórusa, az iskolai csibeavató legjobban sikerült táncos-mozgásos előadása.

Az intézmény igazgatója, Tamás István a Mikulás versíró-pályázat díjazottjainak adta át a jutalmakat, majd megköszönte a munkát kollégáinak, közülük kiemelve azokat a munkatársakat, akik alapítás óta jelen vannak, vagy munkájukkal, lojalitásukkal sokat tettek az iskoláért.

Szocska A. Ábel megyéspüspök köszöntőjében az ajándékozó Szent Miklós ünnepén személyes emlékeit idézte, s így fogalmazta meg érzéseit: „Ha gyerek lennék, azt mondanám, egy iskolát kaptam ajándékba.” Hálaadása az „ajándékáért” nemcsak az Istennek, hanem az intézményért fáradozó embereknek is szólt.

Keresztes Szilárd kiérdemesült püspök az iskola idei jelmondatáról elmélkedett: „Hálát adok neked, Uram.” „Hálát adni sokféleképpen lehet. Minket az Úr Jézus tanított meg hálát adni” – kezdte gondolatait a püspök. Három olyan evangéliumi jelentet idézett, melyben Jézus hálát adott: az Evangélium hirdetésére elküldött 72 tanítvány működésekor, az utolsó vacsorakor és Lázár feltámasztásakor. E három szakaszra utalva értékelte az iskola létét és munkáját. Ez az iskola – szellemiségével és felszentelt kápolnájával – emlékezni akar az Istenre, s jelmondatát („Velünk az Isten!”) valósítja meg egy olyan világban, amelyik szereti magát távol érezni az Istentől.

Sivadó Csaba, a Nyíregyházi Egyházmegye oktatási referense zárta a gálaműsort, megszólítva a gyermekeket és pedagógusokat egyaránt.

Szabóné Sándor Gabriella, az iskola egyik tanárnőjének gondolatai az ünnepi eseményhez:

Húsz esztendő! Majdnem egy emberöltőnyi idő! Iskolánk 1997-ben abból a célból alakult, hogy zűrzavaros világunkban támogassa a családokat a keresztény nevelésben. Így közvetítse a krisztusi tanítást, és az előírt ismeretanyagot – szeretettel, gyermekcentrikusan – minél magasabb színvonalon adja át.

Húsz esztendővel ezelőtt négy gyermekkel indult útjára a görögkatolikus nevelés-oktatás városunkban, s mára megszázszorozódott ez a létszám. Évről évre növekedett kis közösségünk, s mára terebélyes fává magasodott. Máté apostol így ír erről: „A mennyek országa hasonlít a mustármaghoz, amelyet fogott a gazda és elvetett földjében. Ez kisebb minden más magnál, amikor azonban felnő, nagyobb minden veteménynél, fává terebélyesedik, úgyhogy jönnek az ég madarai, s fészket raknak ágai között.”(Mt13,31)

Szöveg és fotó: Polyákné Tóth Nóra

Nyíregyházi Egyházmegye