Múltkutatás - Helytörténeti és családkutató konferenciának adott otthont a levéltár

A család- és helytörténeti kutatás nemcsak a múlt feltárásáról, hanem a közösségépítésről és az értékek megőrzéséről is szól - erről is szó esett a VII. Helytörténeti és Családkutató Konferencián, amely idén először a nyíregyházi levéltár a Kállay Gyűjtemény és a Jósa András Múzeum közös szervezésében valósult meg. A programban a helytörténet és a családkutatás mellett érdekes családi és történelmi sorsok is helyet kaptak.

Helytörténeti és családkutató konferenciának adott otthont a nyíregyházi levéltár pénteken. A szervező Hét Határon Túl Családkutató Egyesület hét évvel ezelőtt indította útjára a programot, amely idén először a helyi levéltár, a Kállay Gyűjtemény és a Jósa András Múzeum közös szervezésében valósult meg. Az egyesület elnöke elmondta, a konferencia kezdeti célja a közösségépítés volt, és ez ma is így van, emellett a kutatók tapasztalatot cserélhetnek, segíthetik egymás munkáját és bemutathatják eredményeiket.

“Hogyan éltek elődeink?”

Nagy István kiemelte, a helytörténet- és családkutatás szorosan összefügg egymással.

– Összefonódnak, hiszen a települések sorsának alakulása összefügg őseink életével. Ha jobban elmélyülünk benne, megismerhetjük néprajzi értékeinket is, hogyan éltek elődeink, milyen hagyományokat és kulturális értékeket őriztek. Ezeket szeretnénk megismertetni és továbbadni a jelen és a jövő generációi számára –

fűzte hozzá az elnök.

Családtörténet-kutatás: az egyik legnépszerűbb terület

A család- és helytörténeti kutatások természetes közege a levéltár, hiszen az interneten elérhető források feldolgozása után gyakran itt folytatódik a kutatómunka – hangsúlyozta a levéltár igazgatója. Hozzátette, a családtörténeti kutatás évtizedek óta a legnépszerűbb kutatási terület, az intézményhez érkező megkeresések és személyes kutatások jelentős része is ehhez kapcsolódik.

Családi történetek is kutathatók

A levéltár sokféle módon segíti a kutatókat, attól függően, hogy milyen céllal érkeznek.

– Aki szeretne egy minél bokrosabb, terebélyesebb családfát felrajzolni, az az anyakönyveket használja, amikor még nem álltak rendelkezésre anyakönyvek, összeírásaink és urbáriumaink vannak. Azok a családkutatók pedig, akik nem családfát, hanem családi történeteket szeretnének megismerni, gyakran egy családi emlékezetben fennmaradt történet nyomán indulnak el. Nekik kifejezetten arra a történetre vonatkozóan igyekszünk feltárni a forrásokat. Ez például lehet egy hadifogság története, például, hogy volt-e a nagypapa hadifogságban

– nyilatkozta dr. Bánszki Hajnalka, a Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára igazgatója.

A konferencián szó esett többek között Nyíregyháza múltjáról, a tyukodi Szalay család történetéről, és Toma András, az utolsó volt magyar hadifogoly sorsáról is. De az érdeklődők azt is megtudhatták, hogy a családkutatás nemcsak a családi emlékek megismerésében segíthet, hanem a családon belül öröklődő nehézségek és traumák megértésében is.