A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye papi közössége ünnepi rekollekción köszöntötte az idén gyémántmisés Bosák Nándor nyugalmazott megyéspüspököt, valamint az ezüstmisés Pankotai József, Tóth László, Tamaskovits László plébánosokat június 1-jén, a mi Urunk, Jézus, az Örök Főpap ünnepén a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban.
A ünnepi találkozó közös imával kezdődött, majd Csordás Gábor atya, a társszékesegyház plébánosa mutatta be az új Római misekönyvet, amit a szentmise követett.
A hálaadó szentmise főcelebránsa Bosák Nándor nyugalmazott püspök. Az eseményen az egyházközség hívei mellett a papokért imádkozó Serra közösség tagjai is részt vettek. A szentmisén koncelebrált Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, Törő András püspöki irodaigazgató és az ünneplő ezüstmisés plébánosok.
„Jézus, az örök főpap, aki az Isten ajándékát hozza a világnak és a világ áldozatát ajánlja fel a mennyei Atyának. Mélységes titok ez, de alapvető struktúrája is keresztény vallásunknak, mert Jézus az Isten ajándékaként az Isten üdvözítő szándékát teljesíti, hozza el közénk, és ezzel üdvözíteni akarja a világot. Ez az üdvözítő szándék tölti el a papi szolgálatnak, papi életünknek is az alapját, forrását és irányát” – kezdte elmélkedését a gyémántmisés Bosák Nándor püspök, aki a papi szolgálat misztériumáról, a papi közösségről, egybetartozásuk, egymásra utaltságuk különös ajándékáról fejtette ki gondolatait.
Hangsúlyozta, a 25 és 60 éves papi szolgálat csak alkalom arra, hogy az ember újra átgondolja életét és szolgálatát.
„Az egyházi gyakorlatban nemcsak a nagy jubileumokat ünnepeljük, hanem a húsvét egyik fontos részeként a nagycsütörtöki olajszentelési szentmisén a papság alapítását, ahol a papság együtt Krisztusra tekintve megújítja papi elkötelezettségét, szolgálatát.
A papság valójában a húsvéti misztérium része, mert abból forrásozik, amely isteni ajándékot az Egyház ünnepel: Jézus keresztáldozatának és föltámadásának a mélységes titkát, és ebbe helyezte bele az Úr Jézus az Oltáriszentség alapítását.
Mit jelent a papi szolgálat? Elsősorban Isten szolgájának áldozatát és szenvedését. Krisztus úgy teljesítette papi feladatát, hogy odaadta az életét és föláldozta értünk, az üdvösségünkért, majd feltámadásával megnyitotta az örök életet az emberi világ számára.
Éppen ezért a papi szolgálat alapítása, amit Jézus az utolsó vacsorán rendelt el, az egész papi életet belehelyezi ebbe a nagy-nagy erőtérbe, misztériumba.
Ezért a mi papságunknak egyrészt áldozati jellege van, szolgálatunk pedig az üdvösség és a föltámadt élet szolgálatát jelenti. Amikor pappá leszünk, Jézusnak ebből a kegyelméből és áldozatából, valamint ennek a kiosztásából részesedünk.
Jézus az utolsó vacsorán rendeli el azt a kegyelmet és megbízást, amit adott az apostoloknak. Talán egyszerű, de mégis érdemes rá figyelni: az utolsó vacsorán Jézus az apostolokat megáldoztatja. Kezébe veszi a kenyeret, megtöri az apostoloknak, ő adja nekik a bort, hogy részesedjenek belőle. Ezután adja nekik a hatalmat: »Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!« Papi életünknek ezen a dimenzióit újra és újra át kell gondolni. Szolgálatunk részesedés keresztjének és föltámadásának kegyelméből. Odaadjuk magunkat, Krisztus elfogadja szolgálatunkat és odaajándékozza a föltámadás kegyelmét” – emlékeztette a paptestvéreket a nyugalmazott püspök.
Bosák Nándor szólt a szentségi testvériség, a papi közösség létrejöttéről is és megtartásának fontosságáról. Felidézte, hogy Márk evangélista az apostolok kiválasztásánál egyenként felsorolja a 12 apostol nevét, ám ettől kezdve már nem név szerint említi őket, hanem mindig azt a kifejezést használja, hogy a tizenkettő. Vagyis a közösségről beszél. „Sőt, amikor Júdás kiesik az apostolok közösségéből, a föltámadás után már azt mondja: a tizenegy…
Ez azt fejezi ki, hogy az a szolgálat, amit kapunk nem az én ügyem, hanem azt a nagy papi közösségben éljük meg.
Van még egy talán egyszerűnek tűnő utalás: a föltámadás után egy alkalommal Péter azt mondja a társainak: »megyek halászni«, a többiek pedig így szólnak: »mi is veled megyünk«. Mélységes kifejezése ez annak, hogy
az apostoli szolgálat mindig valakivel együtt teljesített feladat. Ez az egybetartozásunk, az egymásra utaltságunk különös ajándéka.
Nem helyes tehát, ha papi életet bármelyikünk magánúton akarja teljesíteni, a maga gondolata és érdeke szerint” – mutatott rá Bosák Nándor.
A szentmise végén, a jubiláns papok áldása előtt Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök köszöntötte a gyémántmisés Bosák Nándor püspököt és ezüstmisés paptestvéreit, majd a Serra közösség tagjai is jókívánságaikat fejezték ki az ünnepelteknek.
Elsőcsütörtök révén délután szentségimádást is tartottak a társszékesegyházban, ahol Palánki Ferenc közösen fohászkodott a Szent László Imaszövetség tagjaival az egyházmegye papjaiért, valamint új papi és szerzetesi hivatások születéséért.
A beszámoló teljes terjedelemben IDE kattintva olvasható.
Forrás és fotó: Kovács Ágnes/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye