Izraelita anyakönyvek – Családi hagyományok, névadási szokások

Izraelita anyakönyvek – Családi hagyományok, névadási szokások

A Magyar Nemzeti Levéltár Hetedíziglen című családtörténeti projektjéhez kapcsolódóan a megyei levéltár a genealógia, vagyis származástan iránt érdeklődő felnőttek részére folytatja ingyenes családtörténeti kurzusát. Kedden délután az izraelita anyakönyvek volt a téma.

 

Milyen emlékeket idéz fel egy izraelita anyakönyv? – ezzel a címmel tartott tájékoztatást az érdeklődőknek Kertész Gábor. A magyarországi zsidóság családi hagyományairól, a névadási szokásokról, a családfakutatást segítő források közül az anyakönyvekről és más fontos forrásokról szólt.

„Elért a zsidóság egy olyan történelmi szituációba, amikor az állami rendeletek előírták azt – és ez II. József türelmi rendelete, az 1770-es évek után következett be a monarchiában –, amikor a hivatalos okiratokban nem volt már szabad használni a hébert és a zsidó-németet, közismertebben a jiddis nyelvet. Miután az anyakönyvre az államnak szüksége volt – a katonaság vagy nyilvántartás szempontjából –, ezek hivatalos állami okiratnak számítottak, és így egy bizonyos korszak után magyar nyelven töltötték ki, vagy éppen német vagy cseh nyelven, tehát ami a monarchiában megengedett volt. Közben kettős anyakönyvet gyártottak az anyakönyvvezető rabbik” – fogalmazott Kertész Gábor, a Sófár szerkesztője.

A magyar adatok mellett, a magyar név alá, a saját anyakönyvbe beírták a héber megfelelőt. A levéltáriban nem biztos, hogy szerepel. A nyíregyházi zsidó hitközségben egyetlen eredeti anyakönyv sem maradt fenn, miután templomuk leégett, illetve az ortodox templomban gettó és kórház működött, tömegével tűntek el a dokumentumok. 

„Akinek sok ideje van, és belekezdett már a családkutatásba, az tudja, hogy ez egy nagyon-nagyon hosszú út, ahova sokféleképpen lehet közelíteni. Mi eddig a szakembereket kértük meg, hogy mutassák be azokat a forrásokat, amelyeket használni lehet. Most egy olyan kis kurzust indítottunk, ahol a családkutatással vagy éppen a forrásokkal foglalkozó nem szakemberek mondják el a véleményüket, tapasztalatukat, és adnak tanácsot ahhoz, hogy hogyan kezdjünk hozzá ezeknek az iratoknak a kutatásához” – tájékoztatott Kujbusné dr. Mecsei Éva, a megyei levéltár igazgatója.

 

A fellelhető zsidó nevek feloldásához, az adatbázisba rendezéshez kérte a levéltár a Zsidó Hitközség segítségét. A kézzel írott régi héber vagy jiddis nevek ugyanis nehezítik a témában laikus kutatók munkáját.

„A mai keresések, kutatásoknál sokszor kérdezik, hogy mi volt a héber neve xy-nak. Ez egy belső vallási dolog, valamiért szükség van rá. És kiderült az igazgatónővel történt beszélgetés után, hogy még szakemberek között is egyfajta laikusság uralkodik ebben a tekintetben. Az anyakönyvben lévő héber név és a magyar név között legfeljebb valami hangulati összecsengés megtalálható, de nyelvészetileg semmi közük nincs hozzá. Ha én abban a korban születtem volna, amikor ilyen anyakönyv kellett volna a hitközségen belül, akkor én Kertész Gábor vagyok, és alatta ott lett volna a zsidó nevem” folytatta a lapszerkesztő.

Félszáz körüli anyakönyvvel dolgoznak a jövőben a levéltárosok. Az tudható, hogy férfi és női nevet különböztetnek meg. Biblikusnak tűnő nevek ezek. A hagyomány szerint nem illett élő személy után elnevezni az újszülöttet, az elhunytak – nagyszülők, dédszülők – emlékére volt szokás a névadás. Tehát nemigen találkozhatunk a zsidó családokban olyannal, hogy egy fiú az apja után kapta volna a nevét.