Sietős, szaladós, be kell állni az interjúkhoz, mindjárt jön a direktor, és mégis − bár a színész kora dacára láthatóan a legjobb formában van −, olyan jóleső odaszólni: „Hogy van, Frici bácsi?”. „Köszönöm, jól vagyok!” – kedvesen visszaint, s a riporter megint csak elmosolyodik, elégedetten, s közben azt remélve, nemsokára újra lesz apropó, leülhet a Móricz Zsigmond Színház legidősebb művészével, és beszélgethet egy jót régi és mai színházról, filmekről, legendás szerepekről, a szakmáról, egy-egy sztori előtt megint csak hallhatja, hogy „Ezt már annyiszor elmeséltem...”, és kéz legyintve felelheti: „Nem baj, szívesen hallgatjuk!”.

És tényleg: riporter és néző is újra és újra örömmel hallgatja a történeteket. Hogy hogyan lett a filmvászon „ügyeletes katonája”, hogy soha nem kedvelte a filmezést, mert reggelente nagyon korán jött érte az autó, és hogy volt olyan szerep, amit azért utasított vissza, mert nem volt hajlandó lóra ülni. Kedveljük ezeket a régi, kedves sztorikat, szeretjük az idős színész bölcsességét, és kíváncsian hallgatjuk, mit mond régről és máról.

Legutóbb, amikor arra kértem, beszélgessünk arról, hogy művészeti tevékenysége bekerült a Nyíregyházi Települési Értéktárba, elegánsan széttárta karjait: „Nem tudom, mit mondjak. Nem értem, hogy kerülök én ide!” Mi értjük.

Bárány Frigyes ma 85 éves. Isten éltesse, Frici bácsi!

Ferenczik Adrienne