Irodalomóra a Himnuszról

Kölcsey Ferencre, a Himnusz alkotójára emlékezünk 1989 óta a Magyar Kultúra Napján, minden év január 22-én. Az ünnepi esemény egyik kísérőrendezvénye egy rendhagyó irodalom óra volt, melyet dr. Reisinger János tartott. Az irodalomtörténész előadásában Kölcsey Himnuszát nyelvi szempontból elemezte, bemutatta a hallgatóság számára, mennyire értjük, vagy éppen félreértjük a költő szavát. Már a Himnusz első mondatát is különleges magyarázattal ecsetelte.

– Kölcsey, amikor a Himnuszt írta, kicsit mást jelentett a jókedv. Nem annyit jelentett, mint most, hogy hejehujázó jókedv, hanem ahogyan a Biblia szövege is őrzi például a 90. zsoltárban, kegyelmet jelentett. Tehát nagy kegyelemmel. A legnagyobb érték, hogy valaki nekünk megkegyelmez. A hétköznapi életben is az a legjobb érték, ha valaki nekünk megbocsát – mondta az irodalomtörténész.

További képekért kattintson a fotóra!

Az előadáson résztvevő hallgatók és tanárok egy hangfelvételt is meghallgathattak, melyben Sinkovits Imre adta elő a himnuszt. Dr. Reisinger János azt is hozzátette, hogy a mai nap kiváló alkalom arra, hogy a fiatalok nemzetünk himnuszának szövegébe részletesebben is belelássanak.

– Szerintem azért fontos ez az irodalomóra, hogy minden gyerek tudjon róla, hogy mi történt régen, és az irodalom mindenkinek kedvence is legyen – mondta Szigetfalvi András.

A nyelvi magyarázatokon kívül több himnuszról is szó esett, Vörösmarty Mihály Himnuszáról, Radnóti Miklós Himnusz a békéhez című verséről, illetve Nagy László Himnusz minden időben című költeményéről, melyek mind a magyar kultúra kincsei. Kölcsey művét az 1840-es években Erkel Ferenc zenésítette meg, a zene és az ének pedig olyan szintre emelte az alkotást, hogy magyar nemzeti himnusz vált belőle.

Szilágyi Bella Brigitta

(Fotó: Szarka Lajos)