A nyugdíjaskor, az özvegység, az egyedüllét sokak számára egyet jelent a társadalmi élettől való visszavonulással, a tétlenséggel és minden olyan tevékenység befejeződésével, amit eddig végeztek, és ami örömet okozott. Azzal, hogy ebben a korban gyakrabban jelenik meg a betegség, a fáradékonyság, az időskorúak képesek elhagyni magukat és lemondani a boldogságról. Magányossá válnak. Pedig ez lehetne másként is...

Jelenlegi összeállításunkban olvashatnak kondiparkos élményekről, évfolyam-találkozóról és Erzsike néni élményeiről is, aki özvegyként mindenkinek csak ajánlani tudja az idősklubokat és -egyesületeket.
A szépkorúak akadémiájának következő heti programját a 7. oldalon olvashatják el.

50 ÉVES ÉVFOLYAM-TALÁLKOZÓ

2015. szeptember 12-én a nyíregyházi Felsőfokú Tanítóképző Intézet 1965-ben végzett hallgatói 50 éves évfolyam-találkozót tartottak Nyíregyházán. Az eseményen 28 nyugdíjas tanító volt jelen. Az összejövetel az emlékek találkozója volt, hiszen felidézték a három felejthetetlen diákévüket. (Beküldte: Rusz Péterné, Horváth László és Mihályovszky Márta.)

KONDIPARKBAN A NYUGDÍJASOK

A napokban kellemes időben sétálhattak a Nyíregyházi Szociális Gondozási Központ 3. sz. idősek klubjának tagjai. Céljuk az volt, hogy felfedezzék a sóstói senior kondiparkot. A klubtagok egy remek délelőttöt töltöttek el a szabadban, amelyet sok-sok mozgás és nevetés kísért. Azt mondják, mindenkinek csak ajánlani tudják a parkot, hiszen a mozgásnak gyógyító ereje van.

ÚJ ÉLET KLUBTAGKÉNT

– Négy éve már, hogy meghalt a férjem. Egy nagy házban egyedül élek, magányosan. A mindennapjaim azzal teltek el, hogy a kertben kapáltam. Aztán egyik nap megváltozott minden. Rávett a szomszédom januárban, hogy menjek el vele az egyik nyugdíjasklubba. Azóta minden héten ott vagyok két óra hosszát. Szalonnát sütünk az erdőben, megünnepeljük a névnapokat, főzünk, bálokat szervezünk, énekelünk, táncolunk, és jól érezzük magunkat. Korábban nagyon zárkózott voltam. A gyerekeim is mindig dolgoztak, nem várhattam el, hogy jöjjenek hozzám. Folyton azt kérdezték, „anya, miért nem mész társaságba?” Olyan jó, hogy most már minden héten ki tudok kapcsolódni egy kicsit. Mindig is társasági ember voltam. Nagyon jóban vagyok a szomszédjaimmal, de nem nagyon járunk össze, mindig csak a kerítésnél beszélgetünk. Csak a magány, a magány jutott nekem. Nem mertem elmenni a nyugdíjasklubba, de szerencsére rávettek, és őszintén tudom mondani, nagyon jó köztük lenni – mesélte Erzsike néni.

Bruszel Dóra