Ha kivillan a hónaljkutya
Most már kezdjük megszokni, hogy melegen süt a nap, egyre rövidebbek a nadrágok, a szoknyák és a felsők ujjai is egyre kevésbé fedik el a női testet. Lassan beköszönt a bikiniszezon is, amikor – legyünk őszinték – nagyon illúzióromboló az, amikor szőrszálak éktelenkednek ki a fürdőruhából. Szőrteleníteni nemcsak nyáron kell, hanem bármelyik évszakban, hiszen ez már hozzátartozik az alapvető higiéniához.

A szőrnek valamikor védelmi funkciója volt, megvédte a hiányos öltözetű erdőlakót a bogaraktól és az időjárás viszontagságaitól. Ma már azonban ápolatlannak tűnhet az, aki sűrű bozóttal jelenik meg. A szőrtelenítés nem a modern kor találmánya, már időszámításunk előtt 5000-ben is alkalmaztak az emberek különböző technikákat. Általában gyantát, bort, valamilyen állati eredetű zsírt, de akár a bőregér vérét is használták a nem kívánatos szőrszálak eltávolításához. Az egyiptomi királynő, Kleopátra például égetett mész, arzén, víz és olivaolaj keverékével távolította el testéről a szőrt. Kisugárzása, megjelenése már a kor embereit is elbűvölte, „divattippjeinek” továbbfejlesztett változatait pedig a mai napig használják a szépségiparban. De nem csupán az ókori Egyiptomban tették simává bőrüket a nők: keleten cukor és citromlé keverékével (a mai cukorgyanta elődje lehetett – a szerk.), az arab világban pedig különböző férgek és csúszómászók segítségével „nyúzták” meg magukat az emberek. A Római Birodalomban a szemöldökszedés volt a legnépszerűbb, ehhez pici csipeszt használtak, éppen úgy, mint manapság. A test többi részén pedig piócákat alkalmaztak. A középkorban, mint majdnem minden területen, visszaesés történt, csipesz helyett smirgliszerű anyaggal dörzsölték le a szőrt testükről azok, akik nem akartak szőrösen mutatkozni. Később, különböző divathullámok és az egyéni igény határozta meg azt, hogy valaki szőrrel vagy nélküle éli életét.

Hervasztó, ha a harisnyán is átüt a prém

Mára azonban elfogadott az, hogy a „szőrtelenség” hozzátartozik az igényes megjelenéshez. Esztétikai és higiéniai szempontból sem elhanyagolható, hogy megszabaduljunk természetes „bundánktól”. Főleg vonatkozik ez a hölgyekre, akiknél kritikus pontnak számít a hónalj, a karok, a bikinivonal és környéke, valamint a lábak. Hogy térdig vagy combtőig, az egyénenként változhat. Mint ahogy az is, hogy a szeméremdomb alatti területet valaki teljesen szőrtelenítteti (brazil gyanta, vagy intimgyanta), vagy jelzésértékkel hagy rajta egy keveset (hollywoodi gyanta). A csupasz bőrnek azonban egészségügyi és higiéniai szempontból is jelentősége van. Manapság azonban a férfiaknál is kezd cikinek számítani, ha vakkant a hónaljkutya. Az erősebbik nem tagjai általában a hónaljukon, a hátukon és a mellkasukon lévő szőrszálaktól szabadulnak meg a leggyakrabban.

Tépjük vagy húzzuk?

De hogyan, milyen módon és kinek a segítségével tegyük bőrünket simává? Farkasinszki Szilvia kozmetikus az ideiglenes szőrtelenítés témakörében a gyantázás mellett tette le voksát. Azt mondta, a sokak által kedvelt női borotva egyetlen előnye, hogy nem okoz fájdalmat akkor, amikor használják. A szakember higiéniai szempontból sem javasolta a pengés megoldást, hiszen azokon baktériumok telepedhetnek meg, amelyek a bőrbe jutva különböző fertőzéseket okozhatnak. Mindezek mellett a borotva, még ha nem is látszik, megsérti a felső hámréteget, amely szintén utat enged a kórokozóknak.

Farkasinszki Szilvia arra is felhívta a figyelmet, hogy a rendszeres borotválás növelheti a szőrbenövések kockázatát, arról pedig nem beszélve, hogy a kívánt hatás is megrövidül. Borotválás után egy-két nappal már megjelenhetnek a bőr felszínén a szőrök, hiszen ez a gyantával ellentétben nem tépi ki tövestől a szálakat, hanem csak a bőr felszíne fölött elvágja azokat. Tévhit viszont, hogy megerősítené a szőrzetet.

[REKLAM]

A kozmetikus férfiaknak és nőknek egyaránt a gyantázást javasolta, amelyből nagyon sokféle áll a szépülni vágyók rendelkezésére. Patronos gyantából van illatosított, gyógynövényes és olyan is, amelyiket érzékeny bőrűek használhatnak. De ott van a cukorgyanta is, amely olyan anyag, amely nem válthat ki allergiás reakciót, így azzal azok is szőrteleníthetnek, akik a patronosra allergiások. A gyantázás bár a letépés pillanatában nem kellemes, ám nem is kibírhatatlan és sokkal tartósabb megoldást eredményez, hiszen itt a szőr gyökere is kikerül a bőrből. Mindenkinél más és más a szőr növekedésének az üteme, de 2-3 hetet sima bőrrel tölthetünk. Idővel és rendszeres gyantázás esetén pedig akár ki is kophatnak a szőrszálak.

Tartsunk be minden lépést!

Mint minden, a kozmetikusság is egy szakma, így nem árt, ha szakemberre bízzuk a szőrtelenítést, mivel az egyszerűnek tűnő folyamat számos meglepetést tartogathat a laikusok számára. A gyakorlatias hölgyek azonban otthon is elvégezhetik ezt a műveletet. Farkasinszki Szilvia azt mondta, a szalonba érkező vendég bőrét először is le kell fertőtleníteni, majd a szőrtelenítendő felületre felvinni a meleg gyantát. A patronos gyantát a szőr növekedési irányával megegyező irányba, a cukorgyantát pedig ellentétesen kell a bőrre vinni.

…fogakat össze, majd „ááááá”

Az első változatot egyszer használatos gyantapapírral, míg a másodikat ujjaink segítségével kell feltépni. Ha valakinek nagy fájdalmat okoz ez a művelet, nyomja rá egy pillanatra a kezét a „megtisztított” bőrfelületre, majd következhet a fertőtlenítés és végül az ápolás valamilyen gyantázás utáni nyugtató balzsammal vagy olajjal.

A gyantázásnál egészségünk megóvása érdekében bizonyos szabályokat be kell tartani: napozás és szoláriumozás előtt és után nem gyantáztathatunk, hiszen sérülékenyebb a bőr, közvetlenül uszoda vagy strandolás előtt se látogassuk meg a kozmetikust gyantáztatási céllal. Ha véletlenül benő egy szőrszál, eltávolítását bízzuk kozmetikusra, súlyosabb esetben pedig bőrgyógyászra!

Mikita Eszter

(Fotó: Kohut Árpád)