Függőségek és kortársbántalmazás – közös felelősség a megelőzésben

A függőségek megelőzéséről, a kortárssegítés lehetőségeiről és a kortársbántalmazás szociális vonatkozásairól rendeztek szakmai konferenciát a Debreceni Egyetem Egészségtudományi Karán a napokban. A tanácskozás 170, a szociális ágazatban dolgozó szakember számára biztosított lehetőséget a legfrissebb elméleti és gyakorlati ismeretek, tapasztalatok megosztására. Az esemény legfontosabb üzeneteit Kanalas Ottília foglalta össze.

A rendezvény középpontjában a társadalmi felelősségvállalás és a szakmai együttműködés állt.

Tudásmegosztás a szakmai közösségek között

Dr. habil Móré Marianna, a Debreceni Egyetem Egészségtudományi Karának dékánja hangsúlyozta: az intézmény a szociális munka képzések fejlesztése mellett az ágazat szakmai támogatását is fontos feladatának tekinti. A kar célja, hogy a legújabb tudományos eredményeket és szakmai ismereteket a területen dolgozók számára is elérhetővé tegye.

Dr. Tóth Kinga Dóra, a Szociális és Családügyi Minisztérium szociális, család- és idősügyi államtitkára a szakma és a döntéshozók közötti folyamatos kapcsolattartás fontosságát emelte ki. Elmondta: a jövőben nagyobb figyelmet kap az időspolitika, a gyermekvédelem, miközben a családpolitika, valamint az iskolai és óvodai szociális segítés megerősítése is kiemelt cél.

A plenáris ülésen négy előadás, a szekciókban kettő hangzott el. A családsegítés kihívásai, a szenvedélybetegekkel való foglalkozás, a fiatalok rizikómagatartásának felismerése mellett az egyik kiemelt téma a kortársbántalmazás az online és offline térben volt.

A kortársbántalmazás már nem ér véget az iskola kapujában

–A kortársbántalmazás ma már nem kizárólag az iskola falai között zajló probléma: az online és offline tér szorosan összekapcsolódik, így a bántalmazás egyik közegből a másikba is könnyedén átterjedhet – erről beszélt előadásában Rusinné Prof. Dr. Fedor Anita, a Debreceni Egyetem Egészségtudományi Karának általános és tudományos dékánhelyettese, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy maga a kortársbántalmazás nem új jelenség, a társadalmi környezet azonban jelentősen megváltozott.

A fiatalok társas kapcsolataik jelentős részét már az online térben élik, ezért az ott szerzett tapasztalatokat nem lehet élesen elválasztani az offline kapcsolatoktól.

– Korábban egy iskolai konfliktus, egy bántalmazó helyzet valahol az iskola kapujában véget ért, ma már ez nem így van. A bántalmazás tovább folytatódhat az iskolán kívül az online térben, az ott megszerzett események következményei pedig másnap újra visszakerülnek az iskolába, az osztálytermi keretek közé – hangzott el.

A szakember szerint ezért a kortársbántalmazást nem lehet kizárólag az iskolai keretek közé szorítani. Olyan társas és a mentális egészséget érintő jelenségről van szó, amelyben a családnak, a kortárs közösségeknek és a szociális szakembereknek egyaránt fontos szerepük van. A megelőzésben pedig nemcsak a bántalmazókra és az áldozatokra, hanem a szemlélőkre is érdemes nagyobb figyelmet fordítani. 

Rusinné Prof. Dr. Fedor Anita beszélt a kortársbántalmazás hosszú távú következményeiről is. Előadásában hangsúlyozta: az elhúzódó, ismétlődő negatív tapasztalatok nemcsak a fiatalok mentális egészségére lehetnek hatással, hanem testi problémákban, betegségekben is felszínre törhetnek később: szorongás, depresszió, alvászavarok és önértékelési problémák léphetnek fel.

– A bántalmazás különböző formákban jelenhet meg, a fizikai és verbális agresszió mellett ide tartozhat a kapcsolati-szociális bántalmazás, amikor például valakit kizárnak egy közösségből, pletykákat terjesztenek róla vagy megpróbálják ellehetetleníteni. Ehhez társulhat az online, illetve a szexuális bántalmazás is.

Kérdések és válaszok

A Debreceni Egyetemen végzett saját kutatásban a 14–20 éves korosztály kortársbántalmazással és mentális egészséggel kapcsolatos tapasztalatait vizsgálták. A kutatásban 24 iskola vett részt, összesen 1871 fiatal válaszolt a 63 kérdést tartalmazó kérdőívre. Az eredmények szerint a fiatalok érzelmi jólléte terén is jelentős egyéni különbségek mutatkoznak: mindössze 42 százalékuk mondta azt, hogy az elmúlt hónapban minden nap boldognak érezte magát, míg csaknem 17 százalékuk gyakran vagy mindig magányosnak érezte magát.  A kutatás egyik fontos tanulsága volt, hogy a kortárs- és a családi kapcsolatoknak meghatározó szerepük van abban, kihez fordulnak a fiatalok problémáikkal. A kapcsolatok erősítése, a prevenció és a kortárssegítés egyaránt fontos része lehet a bántalmazás megelőzésének.