A francia Daguerre találmányának, majd az ezt követő technikai újításoknak, valamint a technikai feltételek gyors javulásának köszönhetően a fényképészet meghódította a világot.

Az első fényképezőműhelyeket „fényirdának” is nevezték. A Nyírvidékben 1885-ben megjelenő első hirdetés is ilyen névvel adta hírül Egey István debreceni fényképész vállalkozását, aki arról értesítette a lakosságot, hogy heti két alkalommal Moesz Adolf Pazonyi utcai házában felvételeket készít. Kezdetben csak ilyen fiókműtermek létesültek a városban, hiszen a fényképeket Egey is a székhelyén dolgozta ki.

Később, ahogy növekedett a fényképek iránti igény, már a városban élő fényképészek is képesek voltak saját műtermet létesíteni és fenntartani. Ilyen volt az elsők között pl. Hunyady László, aki hol társakkal (Harth Gusztáv és Malachovszky István), hol egyedül üzemeltette a Kállói utcai műtermét, amelyet a hirdetésekben „Szabolcsmegye legrégibb s legelőkelőbb fényképészeti műtermének” nevezett. Hunyady a fényképészet mellett aktív közéleti tevékenységet is vállalt, hiszen tagja volt a vármegyei törvényhatósági bizottságnak, ügyvezető elnöke a Polgári Olvasó Egyletnek, valamint alelnöke a kereskedelmi és hitelszövetkezetnek. 1933-ban hunyt el.

Hunyady László tanítványának tekinthető az 1883-as születésű Gloviczky József, aki az inasévek után Bécsben bővítette ismereteit. 1911-ben tért haza és nyitotta meg műtermét a Zrínyi Ilona utca 3. szám alatti Csengery-házban. Az első világháború évei alatt katonáskodott, s közben harctéri felvételeket készített az ezredalbumba. Nagyon sok iskolai tablóképen is ott látható a neve, valamint sok várostörténeti eseményt is megörökített. 1928 októberében, a Hősök emlékművének a leleplezésekor készített felvételeivel elnyerte a Pesti Hírlap által meghirdetett országos fotópályázat havi 50 pengős fődíját, valamint a félévi főversenyen a szintén 50 pengős második díját. 1945-ben hunyt el.

A Gloviczky-cégnél sajátította el a szakma fortélyait Károlyi István, aki kiállításokon is sikerrel szerepelt.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)