A korábban bemutatott görögkatolikus püspöki palota épületét sem az egyház, sem a város nem gondolta végleges megoldásnak. Egy új püspöki palotát szerettek volna építtetni hat kanonoki lakással és kápolnával. A tervek között szerepelt még egy középiskolai internátus, tanítóképzõ akadémia, valamint egy diákotthon felépítése is. A város az építkezésekhez a Sóstói úton telket és 250 000 pengõt is biztosított. A munkálatok megkezdését azonban az elsõ világháború, majd az azt követõ gazdasági és politikai körülmények meghiúsították.
1928-ban került ismét terítékre a püspökség ügye, a terveket azonban akkor sem sikerült megvalósítani. Az 1940. év végén a város vezetõi újra reális veszélyét látták annak, hogy a püspökség székhelyét áthelyezik, ezért mindent meg kívántak tenni annak itt tartásáért. Ezt a célt szolgálták a tervbe vett építkezések is. Dudás Miklós püspök egy beadványban értesítette a várost, hogy Nyíregyházán telepszik meg véglegesen a hajdúdorogi püspökség. Ezt követõen Szohor Pál polgármester mindent megtett annak érdekében, hogy beinduljanak az építkezések. „Elhatározták, hogy a mostani gör. kat. palotát átalakítják szemináriummá és a káptalan tagjai számára a Sóstói-úti erdõrészen megfelelõ lakásokat építenek. Ide kerül a püspöki palota is, amelynek számára telek és pénzbeli hozzájárulás szükséges.”
Haluskay Sándor budapesti építészmérnök tervei alapján, 1942 nyarán, fõleg helyi vállalkozókat és munkásokat alkalmazva, hozzákezdtek a munkálatokhoz. A neobarokk stílusú palota építését a világháború után a város fejezte be, amely bérbe is vette a püspökségtõl, hogy a fentebb említett intézményeket mûködtesse benne.

(Szerzõ: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)