Fazekas László Budapesten született 1940. november 15-én. Szabolcs községben járt általános iskolába. Ezt követően a középiskolát a Kossuth Lajos Gimnáziumban végezte Nyíregyházán, majd 1959-ben felvételt nyert a budapesti Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Mérnök Karára, ahol okleveles mérnöki szakképesítést szerzett.

1964. augusztus 1-től nyugdíjba vonulásáig egyetlen munkahelyén, a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóságon dolgozott különböző beosztásokban.
Szakmai munkáját az árvízvédelmi és folyószabályozási csoportban kezdte, mint előadó. 1967. január 1-től építésvezetői megbízást kapott.
1970-ben – mint a védelmi osztag helyettes vezetője – részt vett a Tisza-völgyi árvízvédekezésben a Szamos folyón bekövetkezett gátszakadások elzárásánál.

1971-ben az akkori vízkárelhárítási osztály vezetője lett. Ezen időszak alatt részvételével és irányításával készült több, a jövő vízgazdálkodását meghatározó terv és tanulmány, úgymint: a Tisza Tokaj-Tiszabecs közötti szakaszának folyószabályozási terve, vésztározási lehetőség vizsgálata a Tisza-Szamos-közben és a Szamos-Túr-közi zárógát mögött, az árvízvédekezés irányításának korszerűsítése, az árvízvédelem és folyószabályozás 2010-ig szóló fejlesztési terve, Tisza szabályozás történetének feldolgozása 1945-től 1991-ig.
Ez évben a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán folyami vízépítő szakmérnöki képesítést szerzett, illetve a Szabolcs-Szatmár megyei bíróság elnöke igazságügyi-építési szakértőnek jelölte ki.

1971-1985 között kijelölt szakértője volt a magyar-szovjet határvízi egyezményből fakadó igazgatósági feladatoknak. Kidolgozta a kétoldalú árvízvédelmi valamint a belvízvédelmi szabályzatokat. Működése alatt 1993-ban kötötték meg a Magyar-Ukrán Határvízi Egyezményt.

1983-tól 1991 tavaszáig az igazgatóság termelési igazgatóhelyetteseként dolgozott. Ezen időszakban az igazgatóság minden évben eredményes gazdálkodást folytatott. Arra törekedett, hogy az irányítás alá tartozott vállalkozási egységek minél jobban feleljenek meg a piaci követelményeknek. A termelésben előnyben részesítette a korszerű, gazdaságos technológiák alkalmazását.

1991 áprilisától a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter a vízügyi igazgatóság első számú vezetőjévé nevezte ki.

1991 augusztusától a Magyar-Szovjet Vízügyi Bizottság magyar kormánymeghatal-mazottjának meghatalmazott-helyettese volt, majd – a Határvízi Egyezmény megszűnése után - 1995. áprilisától a Magyar-Ukrán Vízügyi Bizottság magyar tagozata meghatalmazottjának első helyettese tisztét töltötte be.

1994-ben – kormányhatározat alapján – határidőre végrehajtotta az igazgatóság átalakítását, a vállalkozó tevékenység leválasztását, privatizálását.

Fiatal szakemberként először aktív részese, majd később felelős irányítója lett a térségünket illetve a Dunát érintő vízkárelhárítási eseményeknek, úgymint: az 1965. évi dunai, az 1970-es, 1974-es, 1978-79-es, 1980-as, 1985-ös, 1989-es, 1993-as, 1995-ös, 1998-as, 1999-es, 2000-es, 2001-es, 2002-es Felső-Tiszai árvizeknek, az 1989, 1997, 1998. években kiterjedt, valamint az 1999-es rendkívüli belvízvédekezéseknek, az 1993-as Szamos folyón bekövetkezett pakuraszennyezésnek, valamint a 2000. évi cián- és nehézfém elleni védekezésnek. Jelentős védekezési szakmai tapasztalatra tett szert, mely országosan is elismertté tette.

Szakmai munkássága alatt valósult meg többek között a Tiszai árvízvédelmi töltések fejlesztése, a töltéserősítési munkák a Szamos folyó mentén, régi műtárgyak rekonstrukciós munkái, új gátőrházak építése, a távjelzőrendszerek kiépítése. Ukrajnában távjelző állomások épültek magyar segítséggel.

Mérnöki tudását szakmai szervezetekben kamatoztatta. A Megyei Kereskedelmi és Iparkamaránál 1994-1997 között elnöki, 1997-2001 között a METESZ-nél megyei elnöki tisztséget töltött be. Hosszú éveken át tevékenykedett a Hidrológiai Társaságban. 1993-1999-ig a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Területi Szervezet elnökeként, később vezetőségi tagként fáradozott a térség vízgazdálkodási fejlődéséért.

Kiemelkedő szakmai munkáját több alkalommal számos kitűntetéssel ismerték el:
- Árvízvédelemért Érem 1965, 1970, 1980,
- Árvízvédelemért Elismerő Oklevél 1966,
- Kiváló Dolgozó 1969,
- Vállalat kiváló dolgozója 1974,
- Kiváló Munkáért kitüntetés 1979, 1988,
- Honvédelemért kitüntető cím I. fokozat 1996,
- MAGYAR KÖZTÁRSASÁGI ÉRDEMREND LOVAGKERESZTJE 1996,
- Vásárhelyi Pál Díj 1998,
- Törzsgárda aranygyűrű 1999,
- „ A vizek kártételei elleni védekezésért” érdemérem 2000,
- Honvédelemért kitüntető cím 2001,
- Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés Emlékplakettje 2002,
- MAGYAR KÖZTÁRSASÁGI ÉRDEMREND TISZTIKERESZTJE 2003,
- PRO AQUA kitüntetés 2003,
- Bencs László emlékérem 2003,
- Kabay János Díj 2009

Közel 40 éves vízügyi szolgálat után 2003-ban köszönt el az igazgatóságtól. Ez nem jelentette azonban azt, hogy ténylegesen „nyugalomba” vonult. Haláláig is aktív vízgazdálkodáshoz kapcsolódó tevékenységet végzett a Felső-Tisza árvízvédelmének, árvízi biztonságának érdekében.

2017. május 25-én, csütörtökön 14 órakor kísérjük utolsó útjára a nyíregyházi Északi Temető főbejárati ravatalozójából.

FETIVIZIG