1879-ben helyezték Nyíregyházára. Húsz évvel később, 1899. szeptember 17-én mutatta be híveinek közösségében aranymiséjét. Paptestvérei köszöntőjükben az ünnepelt kifejezésére juttatták, hogy szolgálati ideje alatt közbecsülést vívott ki személyének, tiszteletet nevének és állásának. Kiemelték továbbá, hogy a vegyes vallású helyeken tevékenykedő paptársai szívébe a „béke olajágát” ültette a más felekezetű hívek és lelkészek iránt. Nevéhez fűződnek a királytelki, a nagyhalászi és a demecseri új templomok, a nyíregyházi, orosi, kótaji és napkori új iskolák. Ajándékul egy 100 forintos iskolai alapítványt tettek a nevére, a nyíregyházi hölgyek pedig egy díszes misemondó ruhával lepték meg.

Nagy szerepe volt a Samassa egri érsek által kezdeményezett új templom felépítésének az előkészítésében is. 1902. július 23-án még részt vett az alapkő letételében, azonban a templom felszentelését már nem érhette meg. 1903. június 1-jén hunyt el. „Jóságos szelídség, türel­me­tesség felekezeti tekintetekben is, s a csendes, derűs társas élet szeretete voltak nemes lényének legfőbb vonásai.” Utódául az egri érsek Petrovits Gyula esperest nevezte ki.

Verzár Istvánt az Északi temetőben helyezték örök nyugalomra. Neve egy emléktáblán olvasható, amelyet 2001-ben a régi római katolikus parókia épületére helyeztek el. Ezen az Énekes Jánossal közös emléktáblán olvashatjuk Verzárról, hogy ő volt „a régi épület emeletre építésének, bővítésének kezdeményezője és végrehajtója, az 1904-ben felszentelt új templom felépítésének előkészítője, a város számos elesett szegény családjának és minden szociális gondozással foglalkozó intézményének fáradhatatlan támogatója”.

Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu