Egy szórólap-felirat volt hivatott csalogatni a falusi közönséget a szerény felszereltségű, hangosítás nélküli intézménybe Mérán, amely azonban zsúfolásig megtelt a helyi, táncot kedvelő közönséggel május 18-án szombaton este 19 órakor!

És ki ne szeretné a táncot ebben a nevezetes, kalotaszegi, Nádas-menti faluban, amely sok-sok zenész és táncos dinasztiát adott az erdélyi, a kalotaszegi és a magyarországi táncházmozgalomnak, s amelynek nevét messze földön ismerik gazdag viselet- és tánckultúrájáról, s ma már arról is, hogy az itteni Szarka-telek ad otthont Erdély világzenei csűrfesztiváljának MÉRA WORLD MUSIC 2024 néven, augusztus 1-4 között!

A település, amely Kolozsvártól nyugatra fekszik, mintegy 12 km-re, péntek este már várta a Nyírség Táncegyüttes kisebb létszámú, utazó csapatát, amely a pünkösdi hétvégére érkezett vendégszerető barátaihoz. Az idén 50 éves Nyírség Táncegyüttes változó korosztályú táncosai időrőlidőre ellátogatnak erre a településre, hogy megismerjék az itt élők önzetlen vendégszeretetét, a századokon keresztül kikristályosodott berendezésű tisztaszobák fantasztikus kincseit, a Bivalymúzeum ereklyéit és a helyi „Gyuri bácsi” részletes és élvezetes meséit a bivalytenyésztés aktuális és korábbi állapotáról…

Így volt ez most is, s ismét jóleső érzés tölthette el az Éder Róbert – Bohács Gitta művészeti vezető páros lelkét, akik az utazást kezdeményezték, hogy a mostani, fiatal táncosok is milyen kedves szavakkal köszönték meg a lehetőséget, hogy megélhették ezt az élményt, melyet e sorok írójának már több évtizeden keresztül és több alkalommal is volt lehetősége tapasztalni. Most együtt, ezekkel a fiatalokkal számomra is új élmény volt, s a mostani házigazdák is a régiekhez hasonló vendégszeretettel fogadták a fiatal – és kevésbé fiatal – nyíregyházi táncosokat, vendégeket. A péntek esti családi ismerkedések után szombaton Kolozsvárral is megismerkedett a csoport, ahol a legavatottabb – történelemtanár – idegenvezető kalauzolta a társulatot hallatlan lelkesedéssel és megkérdőjelezhetetlen felkészültséggel. „Szabad idejében” Jasko Ferenc egyébként a mérai iskola tanára is, 10 órában…

A Mérai Bivalymúzeum felkeresése után következett a felkészülés az esti műsorra, amelyben természetesen közreműködött a Mérai Cifra Néptáncegyüttes fiatal táncos csapata is, a Szikes Zenekar kíséretével. A kezdésre ugyan egy kicsit várni kellett, hogy megérkezhessen a helyi Tamás Gyula Általános Iskola cheerleading csapata – igen, ilyen is van Mérában –, akik egy komoly, nagy, országos versenyen lettek éppen ezüstérmesek Kolozsváron, s ők is megnézhessék a műsort! Megvártuk őket, és érdemes volt, a siker és a vastapsok ezúttal sem maradtak el! Ahogyan mi a vendéglátásért, úgy ők a magas színvonalú műsorért voltak hálásak, úgyhogy közösen örülhettünk! Késő este még néhány mérai fiatal zenész és a mi táncos-hegedűs Domónk muzsikájára a mérai és a nyíregyházi fiatalok együtt is táncolhattak a táncházban, majd a nótázás és táncolás egy háznál is folytatódott, hajnalig… Pünkösd vasárnapján a háziak felöltöztették a lányainkat a saját, mérai viseletükbe, és úgy vonultak együtt, végig a falun, a templomba, ahol református istentiszteleten vett részt a település apraja és nagyja, majd az ilyenkor szokásos úrvacsoraosztás következett. A szertartás végén a viseletbe öltözött közös mérai és nyíregyházi gyülekezet szájából, a kézzel fújtatott orgona kíséretével felhangzó Himnusz különös értelmet nyert és erős érzelmeket váltott ki minden jelenlévő lelkében… Vasárnap délután, a helyi vendáglátó családoktól és szervező pedagógusoktól való búcsúzás után a hazafelé vezető – szokatlanul jó minőségű – utakon volt időnk gondolkodni és beszélgetni a méraiak változatlanul önzetlen, tiszta és baráti vendégszeretetéről, s a legújabb „külföldi” élményeinkről! Hasznos, érdekes és érdemes három nap volt, még sok ilyet kívánok a társulatnak és mindenkinek, aki kíváncsi a határainkon túl élő magyarok életére, művészetére, szokásaira, tudására!