Az 1944-es születésű, még mindig korát meghazudtolóan aktív mérnök a méltatás szerint a repülőtér megmentése érdekében végzett munkájáért (is) kapta a város legmagasabb elismerését, ha ő nem lenne, talán már gabonát termesztenének a helyén. Volt rá ötlet... A felhők felé irányuló vágya már kisgyermekkorából származik. A negyvenes évek második felében még engedélyezték a város feletti repülést, s az Ószőlő utcai fiúcska egyfolytában az eget kémlelte, alig volt ötéves, mikor már repült. Igaz, nem ő, hanem az első modellje.

Dávida István, Nyíregyháza Díszpolgára

Fa helyett fém

Volt kitől tanulnia: édesapja kádármester volt, de ácsot, asztalost is lehetett találni a közeli rokonságban. Nem is értették, hogy a gyermek miért kívánkozik műszaki pályára, a gépek közelébe. Azt meg végképp nem, hogy repülni akar. Dávida István mosolyogva meséli: véletlenül kihallgatott egy családi beszélgetést, amiben egyszerűen „dilinyósnak” tartották az ötletért...

Vitorlázás, fiatalon

Ő azonban a célt látta, s a modellezői szakkör szomszédságában működő repülőklubban kereste a kapcsolatokat, majd mosta, polírozta a vitorlázó és motoros gépeket. S miután letette a típusismereti vizsgákat és megszerezte a szakszolgálati engedélyeket, 1958-ban kezdte el a gyakorlatban a vitorlázó repülést. Már egyedül repült, mikor valaki észrevette, hogy papír szerint még túl fiatal hozzá, és a következő fél évben újra csak oktatóval szárnyalhatott.

Mérnök és pilóta

A hivatalos útja azonban először nem ide, hanem a korabeli Mezőgép elődjéhez, a Gépjavító Vállalathoz vezetett a debreceni Mechwart András Gépipari Technikum elvégzése után. A szerszámgépgyártásban dolgozó ügyes ifjú aztán hamarosan gyártástechnológus mérnök lett, elvégezve a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemet, majd még 14 mérnöki területen képezte tovább magát. Kedvelte a munkáját, ahol visszaemlékezése szerint több munkaruhát koptatott el, mint köpenyt. Mindig szeretett „akcióközelben” lenni, s annak is örült, hogy a sok túlórája miatt nyaranta akár heteken át hódolhatott repülési szenvedélyének.

Hangármester, oktató, főmérnök

Egy idő után nem csupán pilótaként nézte a különböző vitorlázó repülők szárnyait, hanem a keze alatt több generáció bontogatta a szárnyait. Oktatóként még a két űrrepülő-jelöltünket is segítette az útján itt Nyíregyházán, és Kiskunfélegyházán! Persze, motoros gépeken is gyakran ült, és még gyakrabban javította azokat. 1974-ben ugyanis álmai helyére került: kezdetben főmérnök-helyettesként szerelt és repült. A kiváló térlátással megáldott pilóta még a vasfüggönyön túlra is eljutott különböző repterekre és eseményekre (az NDK és Lengyelország, Csehszlovákia mellett Ausztriába), de legjobban a nyíregyházi hangárban érezte jól magát. A sportrepülőknél gyakran ténykedett hangármesterként. A Repülőgépes Szolgálat kötelékében a budaörsi központ mellett ők voltak az egyik legfontosabb bázis, s helikoptertől a mezőgazdasági gépekig számos kedvencet tartottak karban, a külföldi cégekhez képest akár töredékidő alatt elvégezve a nagyjavítási munkákat is!

Repülőt alkottak

Mérnöki pályája egyik csúcsára dr. Keselyák Mihállyal, az akkori „MG Főiskola” kiváló repülőmérnök tanárával, és egy repüléssel szintén megfertőzött barátjával, Hársfalvi Sándorral ért. Egy egyedülálló, újszerű aerodinamikai megoldásokat tartalmazó, kísérleti vitorlázógépet alkottak hárman és a munkatársaikkal, hat év alatt. Három évig működött is a prototípus a ’80-as években a vitorlázó repülők örömére, ám sorozatgyártás nem lett belőle. Jellemző módon egy kötelező évenkénti ellenőrzésnél egy „hivatalos személy tette tönkre”, ám munkájuk elismerése, hogy máig látható a repülőmúzeumban.

GMK-ból Kft.

1986-ban másik hobbijának, a szerszámkészítésnek hódolva vállalkozást alapított három másik családdal. Észrevették, hogy gumitömítések piacán hiány volt, amit sikeresen töltöttek be. Nem sokkal később saját (családi) vállalkozásává vált az elején még másodállású GMK, ami azóta is működik, s gumi, valamint gumi-fém alkatrészek gyártásával foglalkozik. Mikor az interjút készítettük, éppen a MÁV magas rangú vezetőitől köszönt el, de a Plastik Gumi Kft. beszállít nyomdáknak, a konzerviparnak, a gépipar különböző ágazatainak, és a hadseregnek is, közel 2000-féle alkatrészt létrehozva.

Repülőtérmentés

Azért a szerelmétől, a repüléstől nem szakadt el: a rendszerváltás idején ő volt az egyik, aki felemelte a szavát a repülőtér megtartásáért. Szakmai tanácsadóként éveken át lobbizott a reptér bezárása ellen, mely abban az időben már éjszakai repülésre is alkalmas volt, két leszállópályával. Mint emlékszik, volt, aki már azt is kiszámolta, mennyi gabonát lehetne termelni a területén, ha felszántanák! A Területfejlesztési Bizottság szakértőjeként így közvetve neki (is) köszönhetjük, hogy manapság népszerű repülőnapok lehetnek Nyíregyházán, s számos nagyvállalat a repülőtér létét is fontos szempontként értékelte, mikor városunkat választotta.

Közélet és család

Dávida István mindemellett alapító tagja, majd alelnöke volt a helyi Kereskedelmi és Iparkamarának, s részt vett az ország első vállalkozásfejlesztő alapítványa, a PRIMOM létrehozásában is. Egyáltalán nem mellesleg pedig a Mezőgépnél megismert feleségével felneveltek három gyermeket, két leányt és egy fiút. Ma már három unokájával tervezi a péntek délutáni pecázást és egyéb hétvégi programokat, amelyeket szigorúan felszabadított a munka alól. A negyedik sajnos ezeken nem vehet részt, ő a BME mérnök-informatikus harmadéves hallgatója. Mert, ha már Szakszolgálati Engedély és szabadidő hiányában repülőt nem vezethet, céget még igen. Úgy, hogy ott áll ma is a gyártásban, miután a tervezőasztalon megálmodta a kért alkatrészt. Hitvallással kezdtük, fejezzük is be azzal, mert nagyon jellemző az új díszpolgár hozzáállására: „Ha tudok segíteni, jobban örülök, mint ha kapok valamit”. A mostani „ajándékot” azért kapta, mert már sokaknak segített. Tegye ezt még sokáig, jó egészségben!

Tarczy Gyula