Talán 2003-at írhattunk, amikor a tinédzser barátnõm egyik reggel csomót tapintott ki a nyakánál. Másnap már a kórházban találta magát, és alig néhány vizsgálat után ki is derült: nyirokcsomó-daganata van. Nem sokat kellett várnia az elsõ kemoterápiáig. Kopasz fejét kendõvel takarta, a kezelések után pedig mindig abban bízott, hogy a „holnap” már biztosan könnyebb lesz. De nem volt az... Nemcsak fizikálisan gyengült le, de a barátai is elmaradoztak. Egy valamit azonban nagyon akart: meggyógyulni! Még javában tartott a gyógyulási folyamata, amikor fogadalmat kötöttünk: ha betöltjük a 21. életévünket, önkéntesként részt fogunk venni daganatos gyerekek táboroztatásában. Akkor még nem tudtuk, hogy az a fogadalom mindkettõnk életét megváltoztatja majd és minden nyáron találunk majd magunknak PÉLDAKÉPEKET, méghozzá aprócska hõsök személyében.

[REKLAM]

Õk azok, akik protézissel a lábukban is képesek félredobni a kerekesszéket és táncolni, parókával a fejükön mosolyogni, megcsonkított karral íjászkodni, és mûtétek, sugárkezelések, valamint kemoterápiák után is elhinni: az élet bizony szép. Már eltelt hat nap, hogy hátra hagytuk magunk mögött az idei turnust, de azóta minden reggel a tábor utolsó esti beszélgetése jut az eszembe, amikor egy hétéves, beteg kislány azt mondta: „Jó egészséget nektek!” Mit is kívánhatnánk mi nekik? Gyógyuljatok meg ti is, aprócska HÕSÖK!

Bruszel Dóra

(Fotó: internet)