A... Tied a világ! című zenés társasjáték éppen egy éve született meg a budapesti Játékszín, a Békéscsabai Jókai Színház és a Zikkurat Színpadi Ügynökség együttműködésének köszönhetően. Ezzel a produkcióval a Kossuth-díjas együttes művészi tevékenysége előtt kívántak tisztelegni, akik a 60-as, 70-es évektől kezdve „falakat döngető” muzsikájukkal a magyar rockzenét kulturális életünk szerves részévé tették. Bródy Jánost először a dalok válogatásának szempontjairól kérdeztem.

Házibuliba csöppen

– Közös munka eredményeként választottuk ki az Illés igen széles repertoárjából azt a 20 dalt, amelyik alkalmasnak látszott arra, hogy köréjük épüljön ez a zenés társasjáték. Remélem, hogy a közönségnek egyik dal sem tűnik majd ismeretlennek! A történet egy jelenkori házibuli, ahol a házigazda szereti az Illés-dalokat, és a házavatón történő váratlan események mindegyikéhez fűződik valamilyen dalba sűrített élmény. Az én személyes megjelenésem is a váratlan és meglepetésszerű események láncolatába illeszkedik. A szerepem a mű létrejöttében nem igazán lényeges, már azon kívül, hogy valaha Szörényi Leventével ezeket a dalokat megírtam.

Szente Vajk rendezte

Mint megtudtuk, a darab alapvetően a rendező, Szente Vajk műve, aki ezt vélhetően az Illés Zenekar dalainak hatására benne kialakult rezonanciák mentén szervezte egy rendkívül szórakoztató és vidám interaktív társasjátékká. Bródy szerepét és színen való megjelenését is a színházi dramaturgiának megfelelően írta meg. Zenés társasjáték a műfaji meghatározása a... Tied a világ!-nak, ugyanis a házavatóra várt vendégek helyett a közönség lesz a főszereplők játszótársa. Énekeseink mindent elkövetnek, hogy a darabra jegyet váltó nézők úgy érezzék, nemcsak nézői, de aktív résztvevői is ennek a kibővített házibulinak. Persze nem árt, ha valaki az előadás előtt felidézi magában az Illés Zenekarhoz köthető emlékeit! Ebben a produkcióban, szemben a Játékszínben előadottal, nem lépnek fel Szörényiék. Mi ennek az oka? – kérdeztem ezután.

Vannak nyíregyházi élményei...

– Az eredeti elképzelések szerint is csak egyikünk jelenik meg egy-egy előadásban, s mindig meglepetés volt, hogy egy bizonyos jelenetben melyik régi Illés-tag csönget be váratlanul. Talán most is ilyen lesz a megjelenésem, bár nem lesz akkora meglepetés, ha már tudja a közönség, hogy én vagyok a „hívatlan” vendég. Rengeteg emlék köt Nyíregyházához, hiszen az elmúlt 50 évben, amióta a színpadon állok, számos esetben léptem itt fel. Az Illés- és a Fonográf-koncertek után az önálló műsoraimon is lelkes és értő közönséggel volt alkalmam találkozni. Vannak emlékeim a régi koncertek utáni eseményekről is, de azokról ennyi idő után talán már nem is illik beszélni.

István, a király újra a Királydombon

Augusztus 19-én mutatják be újra a budapesti Királydombon az István, a király című rockoperát, és miután a produkció most az eredeti szereposztást próbálta összeszedni, Szörényi Leventének és neki is lesz részük az előadásban. A városligeti premier után országos turnéra indul a társaság, így túl sok szabadideje nem lesz az ősszel, de a Facebook oldalán hétről hétre szép és tartalmas dalokat küld az érdeklődő követőknek.

Ráesett a zongora

A fellépések előtt a művészeknek kéz- és lábtörést szokás kívánni. Neki ez 50 százalékban effektíve bejött, ugyanis egyik legismertebb szövegírónk első bemutatkozása az együttesben lábtöréssel végződött: ráesett a zongora. Szerencsére ez sem szegte kedvét, aminek olyan kiváló slágerek szövegét köszönhetjük, mint a Sárga rózsa, Little Richard, Ha én rózsa volnék, Good Bye, London, Amikor én még kis srác voltam, Ne gondold!... Ki ne ismerné ezeket a slágereket? A koncert és a színház elemeit ötvöző darab hatására a produkció végén remélhetően úgy érezzük majd: miénk a világ!

Sz. Kántor Éva