Bella István-díjat kapott Nagy Zsuka, a nyíregyházi költőnő – Delej után novella

Bella István-díjat kapott Nagy Zsuka, a nyíregyházi költőnő – Delej után novella

A 2017-es Tokaji Írótábor és a Ratkó-díj után újabb kitüntetést kapott Nagy Zsuka nyíregyházi költő-író. Öt verseskötete után a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával dolgozik a tervezett novelláskötetén. Dikó, vagy Nincs forgatókönyv lesz a címe.

 

A pandémiás tilalmak miatt a Bessenyei téren, a Krúdy-szobor tövében beszéltünk meg találkozót. Hol is máshol, hiszen bölcsője is a postakocsi volt. A Vörös Postakocsi című, ma már online irodalmi folyóirat melegágya volt indulásának. A Szabolcsi Írók Társaságán túl szerkesztője a Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemlének, de számtalan folyóiratban jelennek meg versei. Leginkább írások ezek, hiszen szabadversei gyakran mellőzik a ritmust vagy a rímet, az írásjeleket.

„13 éves koromban írtam az első versemet, határozottan emlékszem. És ha prózai dolgokat kell említeni, akkor egy történelemkönyvnek a bal oldalára írtam egy verset. Emlékszem kinek, emlékszem miért. Persze, szerelmes vers volt a legelső, aztán több ilyen érzemény következett, és már akkor is valamiféle szociális érzékenységnek mutatkozott, ma azt gondolom. Ezek a füzetek megvannak még, csíkos és naplószerű füzetek, és amikor az embernek úgy van kedve, előveszi és jókat mosolyog rajta” – nyilatkozta indulásáról Nagy Zsuka.

Ahogy fogalmaz, inkább érzemények voltak, mint versek. Mára a Tokaji Írótábor és a Krúdy-díj, illetve a Primissima különdíj után elnyerte a Bella Istvánról elnevezett díjat. A Kossuth-díjas, egykoron Érden lakó művész éppúgy a Hetek Írócsoport tagja volt, mint Ratkó József. Zsuka szerint ebben a mai sci-fi, mátrix világban mindketten valami emberit próbálnak megőrizni, a közös lélek köti össze őket.

„Én szorongó ember vagyok, és mindig megijedek, hogy nem fogok tudni megfelelni ezeknek a díjaknak, vagy nem vagyok feltétlenül méltó rájuk. Persze értem én is, érzem én is, hogy nagyon fontosak ezek a díjak. Képzeld el, amikor az ember egy szomorú, melankolikus reggelen felkel, kinyitja a levelezését, és abban az áll, hogy kapott egy díjat. Az nagyon jó érzés tud lenni. Az felemelő, főleg ebben a digitális világban, ezek a visszajelzések, ezek az emberi gesztusok nagyon fontosak. Hogy van költő, van költészet és foglalkoznak velünk, és elismerik őket, tehát ezért fontos ez a díj most. Hogy egy költőről elnevezett díjat kap egy költő. Szimbolikus és metaforikus, hogy van emberi jövő még, ahol versek vannak és költők vannak, és ez ettől nagyon fontos most” – árulta el a kitüntetett.

Nehezen viseli ezt a mostani bezárkózott világot. Szorongat és kétségbeejt – ahogy fogalmaz. Amennyire magányos ember, annyira közösségi is, szereti a tekintetet, az arcokat, fontos számára az érintés, az emberek közötti közeledés. Ebben a kilátástalan helyzetben aprócska fény volt az érdi díjátadó ünnepség.

„Azt szokták mondani Nagy Zsuka költészetére, hogy szociografikus költészet, szociálisan érzékeny, szocio költészet. Én mégsem ezt hangsúlyoznám ki, mert mindez igaz, minden ilyen megállapítás tűpontos, mégis számomra a legfontosabb, hogy igazságkereső költészet. Egy nagyon érzékeny belső mérlegen méri meg az igazságot, a látszatvilágot és a valóságot, és próbálja megosztani velünk, amit erről gondol” – mondta az érdi ünnepségen Erős Kinga, a Magyar Írószövetség elnöke.

A Mégismarionett, a Küllők, sávok, a Tornacipők a stégen, a Pigment és a Delej után novellákat ír. Persze, hogy ezek témája is az ember. Ismét a hétköznapok irodalma lesz. Mint ahogy az előzőek, ezek sem a könyvespolcra, inkább ridikülbe, vagy hátizsákba kívánkoznak. A Nemzeti Kulturális Alap alkotói ösztöndíja segíti Nagy Zsukát, hogy mihamarabb az olvasó kezébe kerüljön a Dikó, vagy a Nincs forgatókönyv című novelláskötet.