Nem mindennapi elfoglaltságot talált magának a fiatal nyíregyházi fiú. Jelenleg óriás ezerlábúakat, 5 sáskafajt, és többek között mexikói axolotot tart, de nevelt már a szobájában törpeegereket, fülesbaglyokat, garnélákat, törpe karmosbékát és még dolmányos varjút is. Ha pedig éppen nem ezekkel foglalkozik, akkor ökológusként terepjáróval pásztázza a görög–albán határnál a 2000 méter fölötti sziklagyepeket, hogy viperák után kutasson...

6 ÉVESEN TÖRPE KARMOSBÉKÁT VETT

– Az állatok iránti szeretetem tulajdonképpen egy családi örökség. Amióta az eszemet tudom, mindig tartottunk valamit itthon. A szomszédok is, ha megunták a hörcsögöt, tudták, hová kell vinni. Hatéves koromban önállósítottam magam az állattartásban, és megvettem az elsõ törpe karmosbékámat, aminek persze elõször senki nem örült és nem akarták megengedni, de aztán sikerült kiharcolnom. Szeretem a különlegességeket. Sáskák közül most is tartok szellemsáskát, ami a világ legnehezebb sáskafaja, 60–80 grammosra is megnõ és tenyérnyi hosszúságú. De volt már afrikai törpeegerem is, ami egyébként a világ legkisebb rágcsálója – mesélte a fiatal ökológus.

IGAZI RITKASÁGOK A SZOBÁBAN

– A sáskáknál minden fajból – ha csak nem szaporodik szûznemzéssel – legalább 2-3 egyedet be szoktam szerezni és ha így egyszer beindul a „buli”, akkor rengeteg petét le tudnak rakni, több százas nagyságrendben. A hobbim másik része, hogy nagyon ritka fajokat is gyûjtök. Létezik ugyanis egy úgynevezett PSG lista. Ezen minden tenyésztett sáskafaj szerepel a PSG számukkal együtt. Ennek köszönhetõen nyomon követhetõek azok a fajok is, amelyek még tudományosan nincsenek leírva. Nekem is van olyan fajom, amit ugyan már 3 éve tartok, de a hivatásos tudományos leírása még nincs egyéves.
Andor azt mondja, bár sokféle állatot nevelt már, még mindig van hova fejlõdnie, ugyanis a sáskák esetében például minden pete más kezelést igényel. Van, amelyik faj egyede 4 hét, míg egy másiké 3 és fél év alatt kel ki.
– Az egyik kedvencem a szellemsáska, ami akkora, hogy éppen belefér a tenyerembe. Róluk azt kell tudni, hogy a hímek és a nõstények teljesen más úton fejlõdnek. A nõstény testesebb és zöld színû, a hímnek pedig nagyobb szárnyai vannak, tud valamilyen szinten repülni és barna. Táplálkozás szempontjából egyébként nem egy problémás faj. Általában szederlevelet kapnak enni, de rengeteg dolgot megesznek: az alma- és körtelevelet, a borostyánt, a málna levelét és a rózsáét. A probléma csak az vele, hogy akár 3 és fél évig is elhúzódhat a kelés, ráadásul folyamatosan nedvesíteni kell a földet, amiben a peték vannak.

HŐMÉRÕVEL JÁRJA A HÁZAT

Andor a legbüszkébb arra, hogy minden tartott sáskafaj stabilan szaporodik nála, éppen ezért szokott csereberélni is. Elõfordult, hogy Nagykanizsáról keresték meg.
– Miután egy börzén megláttam az afrikai törpeegeret, hazamentem és utánanéztem, mit kell róla tudni. Aztán be is szereztem három egyedet, majd kerültek még hozzám továbbiak és végül szaporodtak is rendesen. A lakásban tartottam õket, na meg ugyanúgy a sáskákat is. Télen hõmérõvel is járjuk a házat, hogy megtudjuk, melyik sarokban hány fok van és ez melyik sáskának megfelelõ. Nyertem már szépségversenyt is velük. Ha egy különleges darab elpusztul, akkor azt preparálni szoktam, így megmarad emlékbe.

BAGLYOKKAL ALUDT

– Mindig van valami újdonság, ami érdekel. Neveltem például dolmányos varjút is, ami nagyon okos állat. Mikor etettem, egyesével adtam neki a sáskákat, de õ mindig eldugta, mert azt hitte, hogy szerinte én nem látom, mit mûvel, így mindig visszajött, és úgy csinált, mint aki nagyon éhes. De voltak a szobámban kis fülesbaglyok is, mert kiestek a fészkükbõl. Hajnalban is felkeltem etetni õket, hiszen vijjogtak. Aztán mikor nagyobbak lettek, kiengedtem mindegyiket, de kezdetben jártam az utcát az alulétrával, mert mindig le kellett szednem õket a fáról.

NINCSENEK AKADÁLYOK

Andor nagy álma, hogy egyszer legyen egy hollója, de sajnos egyelõre ezek befogását és fogva tartását a törvény tiltja. Persze, e nélkül sem unatkozik, hiszen a különleges állattartás mellett rendszeresen részt vesz Spartan Race versenyeken is, nem kisebb sikerekkel. 2015-ben megfutotta a kvalifikációt a világbajnokságra és így kijuthatott a kaliforniai megmérettetésre, tavaly pedig megfutotta az összes európai versenytípust. Idén sem pihen, túl van már az elsõ téli versenyén, áprilisban pedig Veszprémben fog futni, de ha lehet, akkor – mint mondja – szeretne kicsit kikacsingatni északra is és részt venni ottani Spartan Race versenyeken.

  (Szerzõ: Bruszel Dóra)