Amiről az utcák mesélnek: Mészáros Ferenc, az időjósló tanár

Krúdy Gyula írásaiban az Evangélikus Főgimnázium több tanárának is emléket állított. Ilyen Mészáros Ferenc is, akit a hetivásárra járó tirpákok mindig felkerestek, hogy jósolja meg nekik az időjárást.

Éveken át nagy segítséget nyújtott ezzel a tudományával, azonban egy tavasszal már pontatlanok voltak az előrejelzései. Mikor a gazdák ezt szóvá tették, õ az ócska műszereire hivatkozott. Nem hagyhatták ezt a tirpákok, el is határozták, hogy új eszközöket szereznek be az iskolának. Az adakozásba annyira belemelegedtek, hogy egy új gimnázium építéséről is döntöttek. „Belenyúltak a lajbizsebbe” és az elkészült új épületben „a tüskés bajuszú Mészáros tanár úr haláláig jósolta az időt a nyíregyháziaknak”.

Mészáros Ferenc 1884-ben, Miskolcról érkezett városunkba. Az evangélikus algimnáziumból olyan elismerő szavakkal búcsúztatták, hogy a helyi lap tudósítója meg előlegezte számára, hogy benne a „gimnázium kitűnő tanárt s városunk egy talpig derék embert nyert”. Közel 25 éven át szolgálta az Evangélikus Főgimnáziumot, amelynek diákjait, így Krúdyt is mennyiségtanból és természettanból oktatta. Állandó őré volt a természettani szertárnak, 1893-tól pedig a tanulók étkeztetésével foglalkozó tápintézetet vezette. Óráit „mutatványokkal”, azaz kísérletekkel színesítette. Díjtalanul vállalta a gyorsírás tanítását.

A Borovszky-féle vármegyei monográfiában az õ nevéhez fûzõdik az Idõjárás Szabolcs vármegyében címû fejezet megírása. Idõjárási elõrejelzéseit segítette, hogy 1891-tõl 1901-ig a helyi meteorológiai állomás megfigyelõjeként is tevékenykedett. Azt nem tudjuk, hogy az idõjóslásaiban bízó tirpák gazdák mennyivel járultak hozzá az új gimnázium felépítéséhez, de az bizonyos, hogy 1887-ben felépült a Fõgimnázium nyugati szárnya, 1906-ban pedig átadták a keleti szárnyat.

Mindössze 58 éves korában, 1909. január 4-én hunyt el e kiváló tanáregyéniség, aki „az ifjúság tudományos kiképzését és egész emberré nevelését úgyszólván élete egyetlen céljának tekintette”.

(Szerzõ: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)