Amiről az utcák mesélnek... Az Arany János „sugárút” 1.
Amikor a vasútállomás második felvételi épületének a helyét határozták meg, a város egyik kikötése volt a MÁV-val szemben, hogy az új épület egy megnyitandó új utca tengelyébe kerüljön. Ez az 1910 óta Arany János nevét viselő utca, amely eredetileg egy dűlőút volt, körülötte egyházi és magántulajdonban lévő szántóföldekkel. Az utca kialakításához és megnyitásához már akkor nagy reményeket fűztek.
Az első problémát a dűlőút két oldalán lévő földek tulajdonosai jelentették, akik az utca megnyitásához szükséges földterületekről csak feltételekkel voltak hajlandók lemondani. Például elvárták, hogy az út mellett a város csináltasson egy 2–5 méter széles aszfaltgyalogjárót. További problémát jelentett, hogy egy ház miatt, amely „a nyitandó Arany János utcának Szarvas utcai betorkolásánál fekszik”, az utca zsákutca volt. Ezt a város 1911-ben a ház megvásárlásával orvosolta, majd 1923-ban le is bontotta és megnyitotta az utcát. Nagy jövőt jósoltak ennek az utcának: „Ez van szembe az állomásépület tornyos bejárójával és éppen olyan szélesnek készül, mint a Széchenyi utca. Úgy, hogy majdnem az Arany János utca lesz az állomástól befutó új útvonal a Szarvas utcán keresztül. De a párhuzamos utcák is osztozni fognak a vasúti forgalom levezetésében. Mindehhez csak idő kell. És nem is nagy idő”.
Az út állapota miatt is gyakran emeltek szót. „Itt bonyolódik le az alvégre való szállítás is, a szegény lovak a megszakadásig erőlködnek, de a ragadós sár, agyag nem ereszt”. Panaszkodtak továbbá az utca megvilágításának hiányára, valamint egy fúrott kút létesítését is szorgalmazták a környék lakóinak ellátására. Némi előrelépés 1935-ben történt, amikor megkezdték az utca csatornázását és útfelületének kiegyenlítését. Volt ok a bizakodásra, hiszen „lassan formálódik, szépül itt a tájék, ideterelődik a forgalom, új arculata lesz a környéknek”. Az utcakép is átalakult: házak, köztük emeletes épületek is emelkedtek, de az igazi nagy változás csak a második világháború után következett be.
Szerző: Ilyés Gábor helytörténész
www.emlekjelek.hu)
