Amiről az utcák mesélnek... A megyei napilap 1956 októberében
1956 októberében nemcsak a város utcáin, hanem a helyi napilap szerkesztőségében is forradalmi változások történtek. A korabeli újságokat lapozgatva szinte napról napra követhetjük, miként vált a kommunista párt szócsövéből a forradalom támogatója.
Október 27-én, szombaton még Szabolcs-Szatmári Néplap címmel jelent meg „az MDP Megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja”, fejlécén a megszokott felszólítással: „Világ proletárjai egyesüljetek!”. Az előző napi történések miatt vezércikke a „Nyugalom és rend kell” címet viselte. Ugyanez a lapszám részletesen beszámolt az előző napi nyíregyházi tüntetésről, közölte a munkástanács és a középiskolások követeléseit. Az olvasók így ugyanabban az újságban találkozhattak a régi hatalom nyelvezetével és az új idők követeléseivel.
Két nappal később azonban már egészen más újságot vehettek kezükbe az olvasók. Az október 29-i szám már Szabolcs-Szatmár Népe címmel, a Megyei és Városi Munkástanács lapjaként, új szerkesztőségi tanács irányításával jelent meg, fejlécében a Kossuth-címerrel. Vezércikke már nyíltan bírálta a Rákosi-korszak bűneit és a forradalom kitöréséért felelős politikai vezetést. A néhány nappal korábban még ellenforradalomnak bélyegzett eseményeket immár szabadságharcként értékelte.
A változás nem csupán a fejlécen volt érzékelhető. A lap a forradalmi szervek közleményeinek, a munkástanácsok határozatainak és a lakosságot érintő híreknek is helyet adott. Beszámolt a nemzetőrség megszervezéséről, a szovjet katonai parancsnoksággal folytatott tárgyalásokról és a város mindennapi életének újraszervezéséről.
A forradalom tehát a nyomdában is győzelmet aratott. A vörös csillagok eltávolításával egy időben a helyi újság fejlécéről is eltűnt a párt neve, az csak a december 2-i számba került vissza, míg a Kossuth-címer az 1957. január 24-i lapszámig tartotta magát. Az újság októberi elnevezését január végéig láthatták a címlapon, míg az 1957. február 1-jei számon már a „Keletmagyarország” elnevezés volt olvasható.
(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)
