A sóstói sziget közepén található az az ülő női akt, amelyet Kincses Mária szobrászművésznek köszönhetünk. A bájait egyik évszakban sem rejti véka alá, hiszen ő az örök Napozó. A jól látható szignó alapján már 1967-ben elnyerte az alakját, de csak 1979. június 29-én avatták fel. A két dátum közötti történetéről csak annyit sikerült kinyomoznom, hogy 1978-ban kiállították Budapesten.
A hazai képzőművészek alkotásaiból nyílt kiállítást a Műcsarnokban és környezetében rendezték meg. A 171 alkotó mintegy 300 műve között ott találjuk Martsa István Talpasok című alkotását is, amelyet majd Vaján állítottak fel, valamint ifj. Szabó István Váci Mihály emlékműtervét is. Kincses Mária Napozójáról készült fotót több lap is megjelentette. Valószínűleg e kiállításon szerelmesedhetett bele valaki Nyíregyházáról, akinek volt szava a Városi Tanácsnál, mert az megvásárolta. Felavatásáról csak egy rövid fényképes híradás jelent meg a megyei napilapban, de elképzelhetjük azt a pillanatot, amikor lehullt róla a lepel. A jelenlévő férfiak bizonyára rajongással járták körbe, s ki nyíltan, ki csak alig észrevehetően oda-oda pillantva, de jól megszemlélték Sóstó legújabb csodáját.
A bronzba öntött, örökké fiatal nő tekintetével az ég felé néz, így nem láthatja, de hallhatja a tavon csónakázókat, a szerelmesen andalgókat, a viháncoló fiatalokat, a megpihenő idősebbeket, a menyasszonyokat és vőlegényeket, akik e helyszínt választják esküvői fotóik elkészítéséhez, s ki tudja még kiket.
Az 1988-ban elhunyt Kincses Máriáról írták a nekrológjában: „Műveit a formák szeretete jellemezte” – ezt ez a szobor is igazolja. És még egy érdekesség: a hódmezővásárhelyi születésű Kincses Mária Vigh Tamás szobrászművész felesége volt, akinek Petőfi-szobra a költőről elnevezett parkban található, így a házaspár mindkét tagjának van alkotása városunkban.
(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)
