Amiről az utcák mesélnek... - Múltunk forrásainak őrzőhelye

Amiről az utcák mesélnek...  - Múltunk forrásainak őrzőhelye

 Ezért is lehetünk hálásak mindazoknak, akik számára fontos volt, hogy az egyik helyrõl a másikra vándorló iratok ne kallódjanak el. Schemberger Ferenc, a leleszi Szent Kereszt egyház esküdt lajstromozója 1767-tõl életébõl húsz esztendõt szentelt arra, hogy Szabolcs vármegye 200 év óta gyûlt jegyzõkönyveit és több mint 400 év iratait rendezze, mutatózza. A vármegye bízta meg õt ezzel a fontos munkával, amit mintaszerûen elvégzett. Az õ munkáját folytatta 1790-tõl a vármegye állandó levéltárosa, majd 1837-tõl allevéltárosa.
Nyíregyháza megyeszékhellyé válását követõen az iratok egy részét ideszállították, 1897-tõl a vármegye új székházában kaptak helyet, a másik része Nagykállóban maradt. Sajnos ez utóbbiak késõbb elpusztultak. A megyeházák után, 1974-ben kapott elõször saját helyet a megye levéltára: társbérletbe került a múzeummal a volt pénzügyigazgatóság épületében. 1950-tõl a gyûjtõköre szabolcsi iratok mellett már kiegészült a szatmári, beregi, ungi, ugocsai és Kõvár vidéki anyagokkal.
A mai, teljesen önálló helyét 1999-ben foglalta el. Az 1848 elõtti, 17 iratfolyóméternyi anyaga, mint a város legrégebbi iratai, bekerültek a Nyíregyházi Települési Értéktárba. A levéltár ma már értékek közvetítõje is: nemzetközi levéltári napokat, konferenciákat, kötetbemutatókat, beszélgetéseket, vetélkedõket, diákoknak bemutatófoglalkozásokat szervez, a helyi kulturális élet egyik alappillérévé vált.

(Szerzõ: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)