„Legjobb akarattal, teljes erővel” – Kulcsár Gábor pedagógus életútja

Kulcsár Gábor 1911. július 28-án született Nyíregyházán. A görögkatolikus elemi iskola után, 1921 őszén a Királyi Katolikus Főgimnáziumban kezdte meg tanulmányait, ahová 20 évvel később tanárként tért vissza. Diáktársaival együtt ők voltak ennek az oktatási intézménynek az első tanulói, akik 1929-ben sikeres érettségi vizsgát tettek. Középiskolai tanulmányai alatt aktívan részt vett az Önképzőkör munkájában, dolgozataival hívta fel magára a figyelmet, sikeresen szerepelt pályázatokon. 1930-ban a debreceni Tisza István Tudományegyetem bölcsészettudományi karának latin–német szakos hallgatója, majd 1934-ben kiváló diplomása lett.

Tanári pályáját a nagykállói Szabolcs Vezér Gimnáziumban óraadó helyettes tanárként kezdte 1937-ben. Mivel szolgálati lakást nem kapott, ezért kerékpárjával naponta tette meg az utat nyíregyházi lakhelyétől. 1938 nyarán részt vett a Tápiósülyön rendezett katonai sporttanár-átképző tanfolyamon. Egy klagenfurti tanulmányi útja során ismerte meg feleségét. 1940 őszén rövid ideig katonai szolgálatot teljesített, később megkapta az Erdélyi Emlékérmet. 1941-ben a vallás- és közoktatásügyi miniszter a Királyi Katolikus Gimnáziumba helyezte át, ahol 1942-ben rendes tanári kinevezést kapott. A latin és a német nyelv oktatása mellett osztályfőnöki teendőket látott el és vezette a Diákkaptárt. A második világháború után Lakatos István kartársával együtt irányították a gimnázium helyreállítási munkálatait. Tanított a már államosított iskola kebelében megalapított dolgozók esti gimnáziumában is, ennek keretében még vidékre is kijárt órákat adni. 1948-tól óraadóként a Kossuth gimnáziumban is dolgozott.

Kartársaival együtt 1970-ben kivezényelték a nagy tiszai árvízhez védelmi munkára. Az egészsége ott roppant meg, élete végén még tolókocsiba is kényszerült. A Vasvári gimnázium 1971-es jubileumi évkönyvében visszatekintett diákéveire és tanári pályája fontos állomására. Az iskolát és a tanítást mindenek elé helyező kiváló pedagógus 1984. október 24-én hunyt el.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)