Amiről az utcák mesélnek... - Hoffmann Adolf, az 1848–49-es honvéd hadnagy

„Magyarországon a Mózes hitvallás népe, a héber faj mindenkor a legbuzgóbb híve volt és maradt a magyar állameszmének, a szabadságnak” – olvasható Jókai Mór előszavában, amelyet dr. Bernstein Béla Az 1848–49-iki magyar szabadságharcz és a zsidók című könyvéhez írt. A nyíregyházi zsidó hitközség élén 1909 óta álló „országos hírű főrabbinak” ez a leggyakrabban említett műve, amely először 1898-ban, a forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulója alkalmából jelent meg.

Bernstein kötetében hozza azoknak a zsidó honvédeknek a névsorát, akik szerepet vállaltak a szabadságharcban. E listában fedezhető fel a Nyíregyházához köthető Hoffmann Adolf hadnagy neve is, akinek a kötet korábbi lapjain egyik hőstettét is bemutatja a szerző, valamint azt is felemlíti, mivel érdemelte ki a hadnagyi rangot. „Hoffmann Adolf volt nyíregyházi lakos, nyugdíjas honvéd hadnagy, egy keresztény társával együtt mentette meg Bátori Schultz Bódog honvéd tábornokot az 1849. április 4-iki bicskei csata után, hogy a megáradt Tápió mocsarába nem veszett. A nagysallói ütközetben két sebet kapott és úgy kitüntette magát, hogy Barta Endre kapitánya által ajánlva hadnagyi rangot nyert”.

Hoffmann Adolf 1848 őszén lépett be a Lőcsén létesített 19. honvédzászlóaljba. Csatlakozásának okáról így írt egyik visszaemlékezésében: „Én ugyan mostoha gyermeke voltam e hazának, megfosztva minden politikai és polgári jogtól, lenézve, megvetve, de én szerettem hazámat. […] ha a magyar sereg győzni fog, és a zászlóra írt szent eszmék, melyeket a nemzet fakadó szellemi virágai: Jókai, Petőfi, Vasvári stb. proklamáltak, megvalósulnak, a jogtalan zsidók is szabadokká lesznek”. A zsidók egyenjogúsítása is ott lebegett tehát a szemei előtt, amikor végigharcolta a szabadságharcot. A fegyverletétel után Szebenbe internálták, ahonnan megszökött. Tanítóskodott, majd 1860-ban Nyíregyházán telepedett le, ahol két évvel később azzal bírálták el a lakosítási kérvényét, hogy „a városnak becsületére szolgáló lakos lészen”. (Folyt. köv.)

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)