Ha a város közösségi közlekedésének történetére gondolunk, akkor elsőként a villamos jut eszünkbe. Sokaknak kellemes emlékük kapcsolódik a várost átszelő csilingelő villamoshoz, így azt nosztalgiával emlegetik, de talán vannak olyanok is, akiknek a buszközlekedéshez kötődnek hasonló élményeik.

A villamoskocsik 1911-tõl 1969-ig álltak a városlakók szolgálatában. A két világháború közötti időben is elsősorban ezt a közlekedési módot vették igénybe, ha a város egyik részéből el akartak jutni a másikba, illetve egyénileg a fiákertaligákat és a taxikat használták. A Nyírvidék lapjain 1921-ben bukkan fel az első híradás a „Nyíregyházi Autóbuszvállalatról”. E vállalkozás keretében elsősorban a megyeszékhelyt igyekeztek összekötni a környező településekkel, így pl. Balkánnyal, Nagykállóval, Nyírbátorral, Újfehértóval. Ezek a Korona szálló elől induló „vidéki” járatok általában naponta, illetve bizonyos helyekre csak hetente egy alkalommal indultak oda-vissza rendszerben. A vállalat alkalmi utakat is hirdetett, mint pl. a dombrádi vásárra.

Nagy jelentőséggel bírt, amikor Fekete Vilmos szegedi autókarosszéria-gyártó Oravetz Ferenc helyi vállalkozó bevonásával, 1926-ban engedélyt kapott a kereskedelmi minisztertől egy Nyíregyháza–Büdszentmihály–Hajdúnánás között rendszeresen közlekedő autóbuszjárat megindítására. Mindketten részt vettek azon az október 16-án megejtett próbaúton, amelynek részese volt többek között Szohor Pál főjegyző és Kardos István kultúrtanácsnok is. A Szegedről érkezett, világossárga színű autóbusz gépalkatrésze a francia Latil-gyárban készült, míg karosszériája a szegedi vállalkozó érdeme. Az utat 50 perc alatt megtevő gépjárműről elismerően nyilatkozott a Nyírvidék újságírója is: „Nemsokára megszokjuk, nélkülözhetetlennek érezzük az új közlekedési eszközt, amellyel Nyíregyháza egy lépéssel ismét előbbre került a naggyá fejlődés útján”. Továbbá: „Az autóbuszközlekedés megindulása rendkívül jelentős Nyíregyháza személy- és áruforgalmának fokozódása, piacának fellendülése szempontjából és csak örömmel üdvözölhetjük városunkban”.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)