Dr. Korompay-Klekner Károly plakettje (képünkön) az első között került fel arra a Tóth Sándor szobrászművész által készített bronztáblára 1984-ben, amely a Jósa András Kórház igazgatóinak, gyógyító tudós osztályvezetőinek és a megye jeles főorvosainak állított emléket. Kórházszervező és sebészeti tevékenysége 2016-tól pedig a Nyíregyházi Települési Értéktár részévé vált.

Városunk egészségügyének kiemelkedő alakja Budapesten született 1883. augusztus 31-én. Szülővárosában szerezte meg orvosi diplomáját 1906-ban, majd ugyanitt Dollinger Gyula professzor klinikáján képezte magát négy évig. 1910-ben sikerrel pályázott az Erzsébet közkórház sebészi főorvosi állására. Látva munkabírását, szakmai erényeit és a betegek iránt tanúsított empátiáját, 1915-tõl már a kórház igazgató-főorvosi teendőit is ellátta. Méltó utóda lett dr. Kállay Rudolfnak! 1944-ig igazgatta a kórházat, amelyet 600 ágyas intézménnyé fejlesztett, új osztályokat hozott létre és 1929-ben felépült az új sebészeti pavilon is. A hazai sebészet fellegvára lett a kórháza, ahol új műtéti eljárásokat vezetett be. E téren kifejtett tevékenységének köszönhetően, 1938-ban a Magyar Sebész Társaság elnökévé választotta. A betegápolás színvonalának emelésére irgalmas és diakonissza nővéreket alkalmazott.

Igazgatóságának 25. évfordulója alkalmából, mint „a fénylőén tiszta ideálokért talpig férfit, a messze földön ismert zseniális orvost, a példásan önzetlenül tevékenykedő, ezerszer áldott jó embert” köszöntötték munkatársai, a megye és a város vezetői. Szerényen fogadta a köszöntéseket és többek között kifejtette, hogy „az õ hivatásának, az orvosi hivatásnak tárgya az ember, akit, bármilyen, szeretnie kell, szeretnie Isten nevében”.

Élénk közéleti tevékenységet is kifejtett. 1944-ben alispáni utasításra hagyta el a várost, ahová 1946-ban tért vissza, azonban letartóztatták és koholt vádak alapján elítélték. Vagyonát elkobozták, nyugdíjjogosultságától megfosztották. Cegléden hunyt el 1972. április 15-én. Az Északi temetőben lévő családi kriptában helyezték végső nyugalomra.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)