Amikor a leányegylet a gyermeküdültetési célokra használt Szeréna-lakot 1927-ben átadta a városnak, az új tulajdonos azt a Burger Alapítványból korszerűsítette és működtette. Az alapítvány létrejötte Burger István halálához kötődik.

Burger István 1891-ben született gazdag földbirtokos családba. Krúdy Gyulának Az ősök unokái című publicisztikai írásából kiderül, hogy a gazdagság alapjait a Zemplén vármegyei Gesztelyből Szabolcsba áttelepült nagyapa, Burger Jeremiás vetette meg. Már õ is szerette volna vagyonát jótékony célokra fordítani, de azt végül gyermekeire hagyta. Így kapta meg Mihály az orosi, pazonyi és turai birtokokat, amelyek 1300 holdat tettek ki. Ezt pedig majd az õ fia, István örökölte, akit Krúdy így jellemzett: „rendes Szabolcs megyei fiatal gazda volt, aki példás rendet tartott a birtokán”, vagyonát gyakran jótékony célokra, nyomorgók megsegítésére fordította. Halálát egy baleset okozta: 1920. december 17-én ispánja fegyvert kért tőle egy kerülőjük számára, azonban azt véletlenül elsütötte és hasba lőtte Burgert, aki 19-én belehalt sérüléseibe. A kórházi ágyon tett végrendelete szerint birtokait „Nyíregyháza városnak, mint erkölcsi testületnek rendelkezésére bocsátotta, úgy, hogy a birtok egy negyed részének a status quo izr. hitközség, egy negyedének pedig a Chevra Kadisa szentegylet legyen haszonélvezője”. Kikötötte, hogy a befolyt jövedelmet jótékony célra fordítsák. A Széchenyi utcai házát (képünkön) egy létesítendő izraelita kórház javára hagyta.

A város közgyűlésén dr. Korompay Klekner Károly foglalta össze életét, aki szerint Burger „végrendeletének szelleme azt a még csak pirkadó nagy jövőt vonta közelebbre, amikor majd a materialista világfelfogás romjain az evangéliumi áldozó szeretet felekezet és faji különbség nélkül motívuma lesz minden elhatározásnak”. A gyászistentiszteleten dr. Bernstein Béla főrabbi ezt fogalmazta meg útmutatásul: „törekedjünk maradandó jót teremteni a vallás, a haza és az emberiség szent nevében, akkor igazán fogjuk tisztelni Burger István emlékét, mely áldást hozva, áldást terjesztve fennmarad közöttünk mindörökre”.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)